Messiás, micvák és hétköznapi háláchá: amikor a kérdés is Tóra-tanulás
A Kérdezd a rabbit! 268. részében Oberlander Báruch rabbi a messiási reménytől a betegért mondott imán át a kóser gyümölcsökig, a szombati szokásoktól a szervesen zsidó hétköznapi döntésekig sokféle kérdésre válaszolt. Az este egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a zsidóságban a leggyakorlatiasabb kérdés is spirituális távlatot kap: mit eszünk, hogyan beszélünk, hogyan imádkozunk, mit jelent felelősen élni, és hogyan kapcsolódik mindez az Örökkévaló akaratához.
A Messiás, a túlvilág és a csodák világa
Az első kérdés egy előző esti hászid történethez kapcsolódott: hogyan lehetséges, hogy egy elhunyt szülő nő lelke visszatérjen segíteni ebbe a világba. A rabbi hangsúlyozta, hogy ez természetfölötti történet, a csodák világába tartozik. A zsidó hagyomány ismeri a halottak feltámadásának fogalmát, amely a próféciák szerint a Messiás eljövetele után történik majd meg.
A Messiás természetéről szólva elmondta: a zsidó teológia szerint a Messiás „hús-vér ember”, Dávid és Salamon király leszármazottja, zsidó király, aki vallásos és tanult lesz, és visszavezeti a világot a hithez. Nem a csodák jelentik küldetése lényegét, hanem az, hogy tökéletesebb világot hoz létre. Amikor megjelenik, tudni fogja magáról, hogy ő a Messiás, de előtte nem.
A túlvilág, az olám hábá szintjeiről a rabbi azt mondta: annyi szint van, ahány ember. Mindenki saját Tóra-tanulása, imája, micvái és lelki mélysége szerint részesül az isteni közelségből.
Betegség, ima és az Örökkévalóhoz fordulás
Súlyos beteg családtagért lehet és kell is imádkozni. A rabbi a Zsoltárok könyvét ajánlotta, valamint a napi háromszori Ámidá gyógyulásért mondott áldását. Hangsúlyozta: az ember soha ne adja fel a reményt, mert az isteni segítség „másodperc alatt” is megérkezhet.
A pletyka és jogos kritika határáról szólva elmondta: ha valakivel probléma van, először neki kell szólni. Ha valaki harmadik személynek mondja el, hogy más rosszul cselekedett, az már könnyen pletyka lehet. Közéleti szereplőknél más a helyzet: a politikus kritikája megengedett, ha célja a javítás, nem a rombolás.
Kóserság: gyümölcs, bor, liszt, hús és tojás
A füge és a datolya külföldön alapvetően kóser, ha nincs benne kártevő. Izraelből származó gyümölcsnél viszont további háláchikus kérdések merülhetnek fel, például a földhöz kötődő micvák miatt.
Ha leveshez lisztes rántást adnak csak sűrítés céljából, az nem változtatja meg a levesre mondott áldást. Ha viszont a liszt íze is meghatározó, akkor már más lehet a broche, például mezonot.
A nyers, meghámozott hagymát, fokhagymát és tojást a Talmud szerint nem helyes éjszakára úgy hagyni, mert spirituális veszély kapcsolódik hozzá. Ha azonban sóval vagy más összetevővel már összekeverték, nem számít ugyanannak az állapotnak.
A libatepertő és libazsír akkor kóser, ha kóser módon vágott, megfelelően kikóserolt libából származik. A rabbi hozzátette: attól, hogy valami technikailag kóser, még nem biztos, hogy egészséges, és az egészség őrzése is vallási kötelesség.
A sólet kérdésénél elmondta: aki nem bírja a babos sóletet, ehet például krumplis változatot. A lényeg, hogy szombaton legyen meleg étel, ezzel is jelezve, hogy a hagyományos rabbinikus zsidóság nem követi a karaiták szigorú értelmezését.
Szombat, jomtov és a mindennapi gyakorlat
Jomtovkor frissen készített tésztából lehet hálát venni, de ha már ünnep előtt elkészült a tészta, akkor az elkülönítés problémás. Szombaton nem szabad hálát levenni.
A telefon és az elektromosság kérdése ezen az órán kevésbé részletesen, de a gyakorlat szintjén jelent meg: a zsidó életben minden ilyen döntésnél azt kell nézni, hogy a cselekedet megengedett-e a háláchá szerint, nem pusztán kényelmi kérdésről van szó.
A sábeszgój fogalma is előkerült: nem zsidó ember, aki szombaton bizonyos dolgokban segíthet. A rabbi figyelmeztetett, hogy nem minden kérhető meg tőle, mert a bölcsek nem akarták, hogy a szombat nem zsidó közvetítéssel hétköznappá váljon.
Nők, ének, gyertyagyújtás és névhasználat
Egy 11 éves kislány nyilvános éneklésével kapcsolatban a rabbi elmondta: lányok és nők énekelhetnek lányoknak és nőknek, de férfiak előtt nem. A női énekhang a háláchában különleges, vonzó hangként szerepel, ezért 12 éves kor fölött mindenképpen kerülni kell a férfiak előtti éneklést, de már 9 éves kortól is szokás óvatosnak lenni.
Ha egy nőnek nem volt bátmicvája, attól még teljes jogú zsidó nő, és gyújthat péntek esti gyertyát. A micvák kötelezettsége nem attól függ, hogy volt-e ünnepélyes bátmicva-alkalom.
A „basert” szó jelentése: az égben elrendelt, kijelölt. Leggyakrabban a házastársra mondják, de tágabb értelemben minden olyan élethelyzetre is, amelyről úgy tekintünk, hogy az isteni gondviselés része.
Betérés, micvák és a zsidó identitás
A 613 micvából ma nem mind teljesíthető, mert nincs Szentély, nincs királyság, és sok parancsolat csak Izrael földjén vagy meghatározott személyekre vonatkozik. Nincs olyan ember, aki minden micvát teljesíthetne, hiszen vannak férfiakra, nőkre, kohénokra, lévikre és más csoportokra vonatkozó parancsolatok.
A betérésről szólva a rabbi hangsúlyozta: Ruth sem egyszerű vallomással lett zsidó, hanem vállalta a micvákat. Ha valaki már ismeri a háláchát és őszintén vállalja a micvákat, a betérés akár rövid idő alatt is megtörténhet; ha nem komoly az elköteleződés, húsz év sem elég.
A „gój” szó eredeti jelentése egyszerűen: nép. A héberben akár a zsidó népre is használható. Pejoratív árnyalata későbbi társadalmi használatból ered, de a szó önmagában nem sértő.
Cedáká, szülők tisztelete és emberi sebek
A cedáká mértéke klasszikusan a jövedelem 10 százaléka, legfeljebb 20 százalékig. A cél nem az, hogy az adakozó maga is elszegényedjen, hanem hogy felelősen részt vegyen mások támogatásában.
Nehéz kérdésként merült fel, hogyan tarthatja meg valaki a szülők tiszteletének parancsát, ha a szülő elhagyta vagy bántalmazta a gyermeket. A rabbi egy ezzel foglalkozó tanulmányra utalt, és kiemelte: fontos, hogy az ember ne maradjon örökké a sérülés foglya. A micva gyakorlati részleteit ilyen esetben nagyon érzékenyen, egyedileg kell kezelni.
Szófér, mezüze, brisz és Élijáhu próféta
A Tóra-tekercset csak fekete tintával írják, mert ez a hagyományos előírás, amely Mózesig vezethető vissza. A mássalhangzók és magánhangzók kapcsán felmerült gondolatra, hogy a mássalhangzó olyan, mint a test, a magánhangzó pedig mint a lehelet, amely életre kelti, a rabbi azt mondta: ez nem hivatalos tanítás, de szép megközelítés.
Mezüzetokot bárki készíthet, de a mezüzébe kerülő szent szöveget csak képzett szófér írhatja. A tok lehet fa, műanyag, ezüst vagy más anyag; a lényeg, hogy védje a pergament.
Élijáhu próféta minden brisznél jelen van, mert ő tanúskodik arról, hogy a zsidók ragaszkodnak Ábrahám szövetségéhez. Mivel már nem fizikai testben létezik, egyszerre sok helyen is jelen lehet.
Történelem, nyelv és a zsidó nép útja
A jiddis nyelv eredetéről szólva elhangzott: nagyon régi, több száz éves zsidó nyelv, amely a Rajna-vidéki és német területeken élő zsidóság nyelvi világából nőtt ki, héber és más elemekkel keveredve.
Napóleon és a szekularizáció kapcsán a rabbi árnyaltan fogalmazott: a vallás és állam szétválasztása veszélyt is hozott, mert sokakat eltávolított a vallástól, de szabadságot is adott, mert az állam nem avatkozhat bele a micvák gyakorlásába.
A cikk végén még több gyakorlati kérdés is elhangzott: lehet-e vidéken éruvot létesíteni, miért nincs mindenhol; lemondhat-e valaki zsidóságáról; mennyi a cedáká határa; és hogyan kell tekinteni a Noé hét törvényére. A rabbi válaszaiban ugyanaz a vezérfonal tért vissza: a zsidó élet nem elméleti rendszer, hanem mindennapi döntések sora, amelyben a háláchá, a hit és az emberi érzékenység együtt ad irányt.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
