A környező társadalom mindnyájunkra hatással van. Ha egy olyan helyen élünk, ahol alacsonyak a morális elvárások, előbb-utóbb mi is elhisszük, hogy valóban azok képezik az abszolút erkölcsöt. Mikor az utcán mindenki egy bizonyos módon viselkedik, jó eséllyel az újonnan jövő is hasonló szabályok szerint fog élni bizonyos idő elteltével.
Korách személyét és bukását már jól ismerjük, társaiét már kevésbé. Kik voltak ők?
Bölcseink tanítják, hogy Korách szövetségesei Rubén törzsének voltak a legfőbb vezetői. Akkor vajon hogyan süllyedhettek ilyen mélyre?
A válasz egyszerű. Korách szomszédságában éltek. Korách a levita Kehát családnak volt az egyik sarja, aki a hordozható szentély déli oldalán lakott, Rubén törzsének tagjai pedig éppen az ő déli szomszédságában táboroztak. Veszett és hamis ügyébe szomszédként belesodródva ők is Koráchhal együtt vesztek.
Rási a következő szavakkal foglalja össze a tanulságot: „jaj a gonosz embernek; jaj a szomszédjának.” A rossz szomszédság még nagy emberek bukását is képes előidézni.
Fontos tehát, hogy mikor lakóhelyet, munkahelyet, gyermekeinknek iskolát keresünk, tegyük fel magunknak a kérdést: mit szeretnék, milyen emberekké váljanak a gyermekeim, mire felnőnek? Milyen értékrenddel rendelkezzenek?
Olyan környezetet kell tehát keressünk magunknak, ami már ma a mi értékeink szerint él, hogy még holnap is azok szerint tudjunk élni.
Ha azonban ebben a kérdésben nincs választási lehetőségünk, és olyan környezetben kényszerülünk élni, ahol a zsidó értékrendünkkel ellenkező attitűd adja a normát, a Rebbe szavait érdemes megszívlelni: „Vagy te hatsz a környezetedre, vagy a környezeted fog hatni rád. Ebben nincs köztes út.” Azon kell lennünk, hogy közösségünk számára egy, a környezetünknél magasabb erkölcsi mércét állítva mi hassunk rájuk: tanítsunk, inspiráljunk és példamutatással járjunk mások előtt.
Ha Korách mellett kell élnünk, vagy költözzünk el, vagy változtassuk Mózessé. Köztes út nincs.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Levi Avzton írása nyomán.
