E heti tórai szakaszunkban, a Vájécében, Jákob cháráni életéről olvashatunk. Arról az életről, amit Lábán környezetében kellett töltsön, s amely oly sok nehézséggel volt teli. Jákob mindezen nehézségek és szenvedések ellenére gyönyörű, nagy családot volt képes felépíteni és egyben tartani, valamint nem mellékes módon hatalmas vagyonra is szert tett.
Tulajdonképpen Jákob ezen személyes bravúrja adja a hetiszakasz fő mondanivalóját, ami egyben rögtön felvet egy kérdést: vajon milyen tanulsággal szolgál megpróbáltatásainak részletezése?
A válasz megrendítő: végső soron mi magunk vagyunk Jákob, és a spirituális száműzetésben töltött életünk az ő cháráni éveinek felel meg. Ahhoz ugyanis, hogy mi is hasonlóan nagy dolgokat vigyünk véghez, nekünk is szükségszerűen át kell esnünk nehézségeken, és felülkerekedni rajtuk.
Jákob, sikerének a kulcsa abban rejlett, hogy mindvégig tudta, ezen kihívások jelentik azt a lépcsőt, amelyen keresztül küldetése megvalósulását remélheti.
És végül valóban sikert aratott. Visszatért az ígéret földjére, egy szép nagy család kíséretében és biztos vagyon birtokában. Látjuk tehát, hogy szenvedései nem ok nélkül történtek meg vele, hanem azok valójában a későbbi zsidó nép létének az alapjait fektették le.
Mindezek Jákob álmában szimbólumként jelentek meg. A földről felnyúló létra, a fizikai világban megélt kihívásainkat jelentik, mennyig kapaszkodó vége meg azt, hogy még az evilági elfoglaltságainkat is tehetjük a szentség fogadásának eszközévé.
Megpróbáltatásaink valójában mind gyümölcsöt teremnek, amelyet akkor fogunk látni, amikor a teremtés isteni célja beteljesülést nyer a Messiás eljövetele által.
Valamiért úgy tűnik, hogy ezt csak kemény munkával, sokszor szenvedések és megpróbáltatások árán tudjuk teljesíteni. Ezekből meg már kijutott bőven. Itt az ideje a Megváltásnak. Messiás! Már nagyon várunk!
Kovács Jichák rabbinövendék cikke Yitzi Hurwitz rabbi
írása nyomán
