Mikor Isten parancsba adta Mózesnek, hogy a zsidóknak egy szentélyt kell építeniük, amelyben az Örökkévaló megjelenhet nekik, a próféta a jövőbe tekintve látta, amint Salamon király hitetlenkedve azt mondja: „Mert, valóban, lakhatik-e Isten a földön? Íme az egek és az egek egei be nem foglalnak téged, hát még ez a ház, melyet építettem.” (1Királyok 8:27.) Mózest csodálat töltötte el: már az is csoda, hogy Isten megjelenhet számukra a jeruzsálemi Szentélyben, hát még az, mikor ugyanezt az annál jóval kisebb sivatagi szentélyben teszi!
A Sém Smuel (Smuel Bornstein rabbinak, másnéven a Szosacevi Rebbének [1855-1927] a műve) a következővel magyarázza Mózes álmélkodását. Isten csak akkor tud számunkra is érzékelhető módon megjelenni a világban, mikor mi emberek szeretjük Őt. Ahhoz azonban, hogy valamiféle szeretetet kezdjünk táplálni Isten iránt, először az anyagi dolgokhoz fűző kötelékeinket kell feloldjuk. Ha utóbbiról képesek vagyunk lemondani, bár szívünkben átmenetileg űr keletkezik, azt idővel az Isten iránti szeretet töltheti be.
Salamon király idejében a nép anyagi értelemben addigi történelmének csúcspontját élte. A zsidók akkoriban csak úgy tobzódtak a jólétben, így az anyagiakkal kapcsolatos aggodalmak háttérbe szorulásával hatalmas energiák szabadultak fel, amivel a spiritualitásra összpontosíthattak. Hozzájuk képest a sivatagi nemzedék sokkal szerényebb körülményekkel kellett hogy beérje. Nem volt sok mindenük, így nem is tudtak igazán sok dologról lemondani, ami azt is jelenti, hogy az Istenszolgálat oltárán meghozott anyagi áldozatuk sem lehetett olyan jelentős, mint a salamoni nemzedéké.
Mózes valójában tehát nem azon csodálkozott, hogy Isten képes egy fizikális értelemben kisebb helyen is jelen lenni – ez számára triviális volt. Csodálatát az váltotta ki, mikor megértette, hogy elég egy kis dologról lemondani az életben, Isten már akkor is kész megjelenni nekünk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Lazar Gurkow rabbi írása nyomán
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 22. szám – 2022. február 3.
