A Tóra utolsó hetiszakasza Mózes haláláról, valamint az azt követő harminc napos gyászidőszakról tudósít. Az eseménnyel kapcsolatban a Tóra úgy fogalmaz: „és Izrael fiai sírtak.” Ezzel szemben Áron halála után azt mondja, hogy „egész Izrael sírt,” azaz férfiak, nők és gyermekek egyaránt.
Vajon Áron halálát miért követte látszólag nagyobb gyász? Azért, mert ő képes volt békét teremteni az emberek között, leginkább férj és feleség között.
Ha a béke valóban ennyire fontos, Mózes vajon miért nem helyezett nagyobb hangsúlyt – egyéb ténykedése mellett – a béke megteremtésére? Hát nem ő maga tanította azt, hogy bizonyos esetekben még az igazságot is el lehet kicsit ferdíteni, csak hogy béke honolhasson?
Mózes Isten szócsöve volt, és mint ilyen, a Tóráé is, más szóval Isten igazságáé. A békét sokszor éppen azáltal lehet megteremteni, hogy bizonyos negatív vonások felett képesek vagyunk szemet hunyni. Az igazság ezzel szemben kompromisszum-képtelen, és nem hódolhat be semmilyen érzelmi szempontnak.
Mózes fő küldetése az volt, hogy a Tórát hamisítatlanul tanítsa. Ennek megfelelő végrehajtásához pedig – legjobb szándéka mellett is – időnként kénytelen volt még az oly’ nagy becsben tartott békéről is lemondani, csak hogy képes legyen megőrizni a Tóra igazságát.
Ugyanez az oka annak is, hogy a tórai viták időnként intenzívnek, már-már durvának is hallatszódhatnak a kívülálló számára. A Tóra Isten abszolút igazságát közli, és mint ilyen, nem képezheti alku tárgyát.
Mindent összevetve azonban továbbra is fennáll a kérdés: mi a fontosabb: a hamisítatlan, ám kompromisszum-képtelen igazság vagy az olykor kicsit elferdített valóságon alapuló, ugyanakkor harmóniát teremtő béke?
Ha tóratanulásról van szó, a mózesi mintát kell követnünk, s az igazságot a béke elé kell helyeznünk, mikor azonban másokkal szeretnénk együttműködni valamiben, Áront kell követnünk és a békét keresnünk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yitzi Hurwitz rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 3. szám – 2021. szeptember 24.
