A legtöbb gyerek oda van a gyönyörtől, ha hintázhat, s a „székben repülés” öröme közben egy érdekes dologra jönnek rá: minél nagyobbat lendülnek hátra, a mozgás felfelé ívelő szakaszán annál magasabbra fognak jutni.
Irónikus, hogy ez a fajta hintázás-ingázás az életünkben mintha egyfajta törvényszerűség lenne. Ahhoz, hogy életünkben valódi magasságokba legyünk képesek törni, időnként valódi mélypontokat kell átvészelnünk.
Az életnek ezt a törvényszerűségét tükrözi e heti tórai szakaszunk eseménysora is. József és testvérei között sosem volt túl jó kapcsolat, de azt talán még ő sem látta előre, hogy fivérei majd rabszolgának is képesek lesznek eladni. Tizennégy évig szenved rabszolgaságtól, börtöntől és megalázottságtól, hogy aztán egészen Egyiptom alkirályi méltóságáig íveljen pályája.
Hanuka ünnepe is ezt a mintát vetíti újra. A zsidó nép történelme egyik spirituális mélypontján volt, mikor a görög kultúrába és bálványimádásba asszimilálódott. Ez a folyamat is a tehetős és „felvilágosult” zsidók asszimilációjával kezdődött, ami végül a kormány által központilag a népre kényszerített rendeletekben kulminálódott. A Szentélyt bemocskolták, és megtiltották a tóratanulását. Ez a pillanat vitathatatlanul a hinta mélypontja volt. Ezt követően azonban a Makkabeusok egyesültek, vereséget mértek az összevont szír-görög seregre, és helyreállították a templom tisztaságát. Mikor a menóra meggyújtására került sor, bár csak egy napnyi égést tápláló olaj állt rendelkezésükre, az nyolc napon keresztül táplálta a lángot. A csoda a nép széles tömegeit késztette a zsidóságukhoz való visszatérésre. A zsidóság történelmi hintája ekkor ismét pályája csúcsáig lendült.
Fenteikből egy a tanulni való: bárhol is legyünk élethintánk pályáján, ülésünket mindig szorítsuk erősen, mert egészen addig, amíg benne maradunk, van remény hogy egyszer újra a magasba lendüljünk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán.
