E heti tóraszakaszunkban olvassuk, hogy „És Isten eléje tűnt Bileámnak” (4Mózes 23:4.), mely eredeti héber szövege azonban inkább így hangzik: „És Isten megtörtént Bileámmal.”
A Tóra-vers utóbbi értelmezésének, így tehát az eredeti héber szövegnek fontos üzenete van: mint ahogy Isten nem véletlenül „történt” – azaz jelent meg – Bileámmal, úgy életünk történései sem teljesen esetlegesek.
Mikor teljesen el akarjuk hárítani felelősségünket egy eseményt illetően, jó eséllyel fogunk azzal védekezni, hogy az „csak megtörtént” velünk, ezzel tulajdonképpen azt mondva, hogy mi az egész történetnek csupán passzív, szenvedő alanyai voltunk. Mikor a saját felelősségünk alóli kibúvók kreálásáról és a hazug öncsalásokról van szó, olykor elképesztő leleményességet tanúsítunk.
A volt brit főrabbi, Jonathan Sacks mesélt egyszer egy, a Rebbével való találkozójáról. Mikor Sacks rabbi egy történet elmesélése közben megemlítette, hogy egy adott alkalommal „egy bizonyos helyzetben találtam magam…,” a Rebbe finoman kijavította, és azt mondta, hogy „az ember nem ’találja,’ hanem ’belehelyezi’ magát a különböző élethelyzetekbe”.
A Rebbe üzenete egyértelmű volt: életünknek nemcsak szenvedő alanyai, de megteremtői is vagyunk, és amíg van szabad választásunk, bizonyos mértékig mindig felelősséggel fogunk tartozni annak történéseiért. Ez az egész világra vonatkozóan is igaz. Mindnyájan felelősséggel tartozunk a körülöttünk lévő világ történéseiért.
Az elmúlt évszázad rengeteg szörnyűsége marta sebeket csak rengeteg jótettel lehet valamelyest enyhíteni. Egy barátom látta egyszer festékszóróval egy falra pingálva: „Tégy jót. Csak úgy!” És valóban, az élet talán leghasználhatóbb utasítását kifejezni se lehetne jobban: csak a mások felé megcselekedett feltétel nélküli és önzetlen jón keresztül tudjuk megváltani először magunkat, majd sokan együtt az egész világot.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Mordechai Wollenberg írása nyomán
