Hetiszakaszunk a zsidó nép történelmének egy új korszakáról tudósít. Jákob, gyermekei és unokái – összesen hetven ember – a későbbi Izrael földjén élték mindennapjaikat, ám az éhínség hatására, valamint a rég elveszettnek hitt József hívó szavára most Egyiptomnak vették az irányt.
Jákob azonban aggódott. Vajon családja a nagy Egyiptomban is képes lesz megőrizni az identitását vagy eltűnik a fejlett birodalomban, beolvadva annak olvasztótégelyébe? Vajon miként fogják az egyiptomiak fogadni a hébereket? Hogyan viszonyulnak majd a bálványimádók a láthatatlan Istenben hívő zsidókhoz? Mint azt tudjuk, az egyiptomi uralkodó később leigázta a zsidókat, és mindent megtett azért, hogy teljesen el is pusztítsa őket.
Míg Jákob Egyiptomba tartott, Isten jelent meg neki egy látomás formájában. „Ne félj Egyiptomba menni – mondta az Örökkévaló –, veled fogok menni.” Ezután arra is ígéretet tett, hogy a zsidó nép végül vissza fog térni a Szentföldre.
Az Istentől kapott ígéret innentől kezdve egyfajta iránytű lett Jákob számára. Emlékeztette arra, hogy családjával honnan jött és arra, hogy merre tart. Kétszáz évnyi rabszolgasorsot követően az ígéret beteljesült. Isten vezetőt küldött a zsidóknak Mózes személyében, akit a nép Isten embereként fogadott, s követett a szabadság felé vezető úton. A zsidók Mózes vezetésével elhagyták Egyiptomot, visszatértek a Szentföldre, majd felépítették a Szentélyt.
Jákobhoz hasonlóan a ma zsidója számára is komoly kihívást jelent az identitás megőrzése és az asszimilációval szembeni ellenállás. Isten azonban nekünk is ígéretet tett: ha a Tóra útján járunk, akkor Ő ott fog lakozni szívünkben, otthonunkban és egész életünkben, ami pedig nemcsak a zsidó népre, de az egész emberiségre is áldást von. A Tóra tanítása szerint ez az egész világot átalakítja, mégpedig minden képzeletet felülmúló módon.
Fentiek Istennek a szavai, igazságukban bízhatunk. A többi rajtunk áll!
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 14. szám – 2021. december 9.
