Tórai hetiszakaszunk a következő szavakkal kezdődik: És ezek nemzetségei Izsáknak, Ábrahám fiának… És Izsák negyven éves volt, midőn elvette Rebekát. (1Mózes 25:19-20.) Ezen szavak után a Toldot Jákobnak és Ézsaunak a születését meséli el, majd Izsáknak a helyi királlyal való érintkezéséről, illetve előbbinek az egész régióra kiterjedő kútásó projektjéről beszél.
Első ránézésre érthetetlen, hogy a Tóra miért csak ilyen szűkszavűan beszél Izsákról. Végül is a Biblia egyik emblematikus alakjáról van szó, aki ráadásul egészen elképesztő élettörténetet tudhat magáénak. Jó példa erre Izsák megkötözésének a története, amelynek azonban csak az egyik oldalát ismerjük, az eset ábrahámi dimenzióját, pedig milyen érdekes lenne közelebbről megvizsgálni azt Izsák szemszögéből is!
A midrásban olvashatjuk, hogy Izsák a megkötözését követő három évet az Édenkertben töltötte, ahol egész nap Tórát tanult és az angyalokkal beszélt. Milyen inspiráló lenne olvasni az ezen időszak során átélt spirituális élményeiről, növekedéséről, arról, hogy ezen évek miként finomhangolták személyiségét, lelkületét, arról, hogy milyen módon hatottak azok későbbi életére és tevékenységére.
Iménti felvetések – legyenek bármilyen izgalmasak is – nem véletlenül nincsenek kifejtve a Tórában.
A Toldot Izsák történetével veszi kezdetét, mégpedig onnantól, hogy már betöltötte negyvenedik életévét. A Tóra ezzel azt az örök érvényű üzenetet közvetíti, hogy a zsidó vallás nem a magányban és elvonultságban leélt életet szorgalmazza, hanem azt, amelyben tevékeny szerepet vállalunk a mindennapi élet történéseiben, s melynek során képesek vagyunk pozitív változást eszközölni mások életében. Persze az édenkerti lét biztosan felemelő volt Izsák számára, élete fő műve azonban csak hetiszakaszunk elején veszi kezdetét: mikor az Édenkertből visszatérve letelepszik, s elkezd dolgozni nem (csak) a maga, hanem az egész világ felemelésén.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Elisha Greenberg rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 9. szám – 2021. november 4.
