A Tóra szokatlan megfogalmazásban közli Sára életéveit: „száz év és húsz év és hét év.” A Bölcsek szerint a Biblia ezen szóhasználata arra utal, hogy ártatlanságát tekintve százévesen olyan volt, mint egy húszéves, szépségét illetően pedig húszévesen olyan volt, mint egy hét éves.
Fenti, Sárával kapcsolatos magyarázat számunkra is állandó érvényű tanítással szolgál a szépségnek az ártatlansággal és az állhatatossággal való kapcsolatáról.
Élete során mindenki átesik egy olyan szakaszon, amikor még ha csak rövid időre is, de teljesen ártatlan. Ebben az állapotban az egónk még nem maszkírozta el a belsőnkben rejlő ártatlan tisztaságot. Sajnos azonban az idő előrehaladtával a legtöbb ember elhagyja ezt az állapotot. Kialakul a kiforrott, erős öntudat, és a lelkünket meghódítani vágyó egónk veszi át az irányítást.
Sárának azonban ez az ártatlanság mindig is része maradt. A Bölcsek szerint még külső szépsége is ezen lelki üdeségből táplálkozott. Vajon miben fogalmazódhatott meg Sára szépsége? Talán testében is sikerült megőriznie fiatalságát?
A Tóra már az előző hetiszakaszban is egyértelműsítette, hogy bár Sára az isteni csoda által kilencven évesen is képes volt megszülni Izsákot, ezt leszámítva azonban testében ő is éppen úgy öregedett, mint a többi ember.
A Rebbe ezzel kapcsolatban magyarázza, hogy éppen az életünkben bekövetkező változások, a hullámhegyeknek és hullámvölgyeknek az egymásutánisága az, mely végül feltárja az ember belsejében rejlő állhatatosságot. A bennünk lakozó spirituális tartalom tehát nem a fizikai változások dacára, hanem éppen azok által képes beragyogni létünk valamennyi aspektusát.
Ebben az értelemben pedig mindnyájunknak megadatott a lehetőség, hogy Sára nyomdokaiba lépjünk. A Tóra tanításai által életünk minden szegmensében képesek vagyunk újraalapozni spirituális fiatalságunkat, hogy egónkat háttérbe szorítva ismét lelkünk tiszta ártatlanságában éljünk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán
