Milyennek látjuk az ideális istenhívőt? Mi jellemzi azt az embert, aki a spiritualitásnak szenteli magát? Válaszul a Tóra egy sor példát kínál számunkra, közülük is kiemelkednek József és testvérei, akikről e heti tórai szakaszunkban olvashatunk.
A tórai irodalom nemcsak magát Józsefet, hanem testvéreit is spirituális emberekként tartja számon. Bár a fivérek közti konfliktusok ismertek számunkra, valamennyi testvér bírt azzal a spirituális szinttel, hogy önálló törzset alapíthasson, s így hozzájáruljon a zsidó nép létrejöttéhez. József két törzset is alapított: Efráimét és Menáséét.
A testvérek spirituális státusza közti különbséget illetően a bölcsek egy érdekes dologra hívják fel a figyelmünket: míg József egy hatalmas birodalomnak volt az első számú ügyintézője és élelmezési felelőse, addig testvérei az egyszerű pásztorok életét élték, akik Kánaán földjén terelték nyájaikat.
A bölcsek szerint a fivérek közti életmódbeli eltérés híven tükrözi a spirituális státuszuk közti különbséget. Vannak, akik csak úgy képesek fenntartani az Istenhez fűződő szoros köteléküket, hogy csendes, a mindennapi élet problémáitól elvonult életet élnek. József testvérei is ezek közé tartoztak: töprengő misztikusok voltak. József ezzel szemben a történések sűrűjében élt: egyrészről az emberi civilizáció fő tartóoszlopaként működött, másfelől képes volt arra, hogy állandó, bensőséges kapcsolatot ápoljon Istennel.
A 21. század zsidója számára mindkét út követendő. Időnként fontos, hogy képesek legyünk megtörni a hétköznapok robotját, s egy pillanatra megállni, töprengeni, a lelkieknek, a spiritualitásnak szentelni magunknak. Számunkra ilyen pillanatok a zsidó ünnepek, illetve a szombat. A hétköznapokra, azaz az élet nagy részére azonban József élete szolgál mintául. A minden pillanatot kihasználni igyekvő tevékeny lét, melynek középpontjában mindazonáltal mindig és szilárdan Isten áll.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal rabbi cikke alapján.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 13. szám – 2021. december 2.
