A Tórában találhatók olyan erkölcsi alapelvek, amelyek más népek számára teljesen ismeretlenek, s olyan hibák, hiányosságok, amelyekről bár az Írás aprólékos leírást közöl, azt más népek teljesen figyelmen kívül hagyják. Hetiszakaszunk hosszasan tárgyalja a cáráát betegségét, amit általában csak leprásságnak fordítanak, s mely betegség a láson hárá, azaz a „rossz nyelv”, a pletykálkodás büntetése.
A rágalmazásnak még a polgári törvénykezésekben is van jogi következménye, azonban egészen addig, míg az illető bizonyítható állításokat fogalmaz meg a másikról – legyenek azok akármilyen gonoszak vagy rosszindulatúak –, megmenekül ezen jogi következményektől. Az igazság az, hogy a legtöbb esetben az ilyen magaviseletet társadalmi szinten sem követi retorzió, s az illető szabadon adhat hangot másokat becsmérlő szavainak.
A Tóra a fenti magaviseletet mereven elutasítja. Nem számít, hogy az adott szavaknak akár még lehet is igazságtartalma, maga a tény, hogy egy másik emberről becsmérlően beszélünk, kimeríti a „rossz nyelv” fogalmát, amivel szemben a Tóra zéró toleranciát hirdet. Sőt, annak érdekében, hogy teljesen elzárjon minket a láson hárától, a becsmérlő szavaknak még a hallgatását is tiltja! Ennek értelmében tehát nemcsak az vétkezik, aki egy másikról becsmérlően beszél, de még az is, aki azt csupán passzív félként, mindenféle aktív hozzájárulás nélkül mindössze hallgatja!
Egy zsidónak nem kell a szomszédba mennie az erkölcsi tanításokért: a jiddiskájt igen magasra teszi az erkölcsi minimum lécét. Nem elég, ha csupán passzív szemlélőként, úgymond az oldalvonalról szemlélve kerüljük a rosszat. A Tóra követelménye, hogy a rossztól mindig távolságot tartsunk, s ha az valamilyen módon mégis a közelünkbe férkőzne, a mi feladatunk, hogy attól azonnali hatállyal eltávolodjunk.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Zálman Posner rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 31. szám – 2022. április 7.
