Eheti Tórai szakaszunk, a Röé sorra veszi az állatokat, s meghatározza, melyek a kóserek, amik fogyasztása megengedett, s melyek a nem kóserek, amik fogyasztása tilos. A zsidó vallás szerint az vagyunk, amit megeszünk, és a számunkra engedélyezett állatok olyan karakterjegyekkel rendelkeznek, amelyeket nekünk is ildomos elsajátítanunk.
A Tórai felsorolásban szereplő egyik állat a gólya. A madár héber elnevezése a hászidá, mely a heszed héber kifejezéssel azonos szógyökben osztozik, mely jelentése „jóság”, „jószándék”. A Talmud tanítja, hogy a gólya eme beszédes nevét azzal a jellemvonásával érdemelte ki, hogy jóindulatú saját fajtájához.
Ismerve a gólya ezen jó tulajdonságát, felvetődik a kérdés, hogy az vajon miért nem tartozik a kóser állatok közé. A saját fajtához való jóság tán nem egy az elsajátítandó minták közül?
A kocki Rebbe mondja, hogy a gólya kapcsán a jóság csak saját fajtája iránt él, más fajtákkal szemben azonban nem, ez pedig a Tóra értékrendje alapján eleve kizárja azon madarak sorából, melyek a zsidó szempontból kósernek ítélhető jellemmel bírnak.
A Tóra ideálja ugyanis az a fajta jóság, amit Ábrahám ősapánk is képviselt, mely diszkrimináció nélküli, és éppen úgy él az idegenek felé, mint legközelebbi családtagjaink irányában. A jóság ezen eszménye olyan alapvető pillére a zsidó tanításoknak, hogy arról imáinkban is napi szinten emlékezünk meg.
Persze az ábrahámi jóindulat és nyitottság talán elérhetetlennek tűnik előttünk, hetiszakaszunk mégis ennek elérésére buzdít minket. Szeretnénk jók és nagyvonalúak lenni a barátainkhoz, családunkhoz? Ez mind szép és jó, de önmagában véve még nem elégítheti ki a kóserság kritériumát. Az oly’ gyakran emlegetett jóság kóser ideálja ugyanis az ábrahámi eszme beteljesítése, azaz a feltétel nélküli jóindulat tanúsítása a másik ember felé, függetlenül annak társadalmi státuszától vagy hozzánk fűződő viszonyától.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Mordechai Wollenberg írása nyomán
