A Tóra a Szentély építésért felelős emberek kvalitásait illetően visszatérően a „bölcsszívű” jelzővel él.
Vannak, akik intellektuális értelemben brilliánsak: elvitathatatlan érvelőkészséggel, illetve logikával bírnak, s rendszerint ők azok, akik a tudományokban élen járnak. Egy adott dologban megmutatkozó tehetség azonban nem jelenti azt, hogy az illető az élet minden más területén is jó képességekkel van megáldva. Az ilyen éles elméjű embereknél előfordulhat, hogy máskülönben ridegséget, társas kapcsolataikban akár érzéketlenséget tanusítanak. Ez persze megfordítva is igaz. Vannak olyanok, akik kifejezetten a szociális érintkezésekben kiemelkedőek, ám elemzőkészségük, mérlegelési képességük már kevésbé fejlett. Az ilyen emberekkel kellemes lehet időt tölteni, érzelmeinket megosztani, de adott esetben ellenállásba, esetleg gyanakvásba ütközhetünk, mikor száraz érveléssel próbáljuk meggyőzni őket valamiről. Összességében elmondható, hogy míg mindegyik embertípusnak megvan a maga előnye, alapkarakterének egyensúlyozása nélkül hiányossága is komolyabb hangsúlyt kap.
Feljebb részletezett jellemek egy skála két végét jelentik, amelyek között a Tóra által „bölcsszívűeknek” jellemzett emberek képezik az egyensúlyt. Legyenek bármilyen nemes és őszinte érzelmeink, azokat mindig csatornáznunk kell, hogy cselekvéseinkben is előremutató és produktív kifejeződést nyerjenek.
Hasonló módon, bármily éles elmével is rendelkezzünk, az érzelmi egyensúly nélkül, a megfelelően meleg, emberi légkör hiányában elménk sem lesz képes az olajozott teljesítményre.
A Szentély építéséért felelős bölcsszívűek jelentették a tórai ideált, akik amellett, hogy a Tóra tudósai voltak, szeretettel és félelemmel viseltettek Teremtőjük iránt, embertársaik felé pedig megértéssel és irgalommal fordultak. Ez tette lehetővé számukra, hogy mindig és mindenhol képesek legyenek Isten számára is lakható hajlékot teremteni.
Kovács Jichak rabbinövendék cikke Zalman Posner rabbi írása nyomán.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 25. szám – 2022. február 24.
