1. Felélt Jób és mondta:

2. Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!

3. Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?

4. Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!

5. A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.

6. Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.

7. Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;

8. vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.

9. Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;

10. kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.

11. Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?

12. Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.

13. Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!

14. Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.

15. Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.

16. Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.

17. Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;

18. a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;

19. járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;

20. megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;

21. csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.

22. Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.

23. Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.

24. Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;

25. tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.