1. Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

2. a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

3. Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

4. Aknát tört távol a lakóktól; akik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

5. A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

6. Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

7. Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

8. nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

9. A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

10. A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

11. Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

12. De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

13. Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

14. A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

15. Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

16. nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

17. nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

18. a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

19. nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

20. A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

21. El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

22. Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

23. Isten érti az útját és ő tudja helyét.

24. Mert ő a föld széléig tekint, ami az egész ég alatt van, látja,

25. hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

26. Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

27. akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28. és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.