1. Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

2.Vajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

3. Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4. a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

5. Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

6. Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

7. Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

8. Amint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

9. Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

10. Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

11. Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

12. De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

13. Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

14. rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

15. S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

16. Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

17. Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

18. Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

19. hát még kik agyagházakban laknak, akiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

20. Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

21. Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!