1. Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;

2. számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?

3. Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.

4. Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.

5. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?

6. Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;

7. nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;

8. amit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.

9. Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?

10. Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?

11. Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?

12. Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?

13. A strucznak szárnya vígan csattog, vajjon tolla jámbor-e, meg tollazata?

14. Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,

15. s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;

16. keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;

17. mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.

18. Amidőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.

19. Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?

20. Ugráltatod-e mint a sáskát?

21. Fenséges tüsszögése – rettenet.

22. Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe;

22. nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.

23. Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;

24. tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, amikor hallik a harsona.

25. Amint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.

26. A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;

27. avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?

28. Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;

29. onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:

30. fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.