1. S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.

2. Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,

3. s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.

4. Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.

5. De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.

6. S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.

7. Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.

8. Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi őket.

9. Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;

10. azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.

11. Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.

12. Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.

13. Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!

14. De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.

15. Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.

16. Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?

17. Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.

18. Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.

19. Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint amely új tömlőkből kifakad.

20. Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.

21. Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;

22. mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.