1. És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2. Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3. szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4. akik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5. Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6. Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7. Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8. Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9. De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10. Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11. Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12. Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13. Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14. Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15. Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16. És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17. Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18. Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19. Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20. Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21. kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22. Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23. Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24. Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25. Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26. Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27. Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28. Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29. Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30. Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31. Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.