1. Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.

2. Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.

3. Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.

4. Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.

5. Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.

6. Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.

7. Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.

8. Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:

9. Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;

10. lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;

11. karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.

12. Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.

13. Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?

14. Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.

15. Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:

16. akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,

17. hogy eltávolítsa az embert attól amit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,

18. visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.

19. S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;

20. s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.

21. Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;

22. s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.

23. Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:

24. akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!

25. Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.

26. Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.

27. Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;

28. megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.

29. Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;

30. hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.

31. Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!

32. Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;

33. ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.