1. És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2. Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3. mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4. Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5. midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6. midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7. Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8. megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9. vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10. előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11. Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12. Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13. Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14. Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15. Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16. apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17. Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18. Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19. gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20. dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21. Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22. Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23. s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24. Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25. Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint aki gyászolókat vigasztal.