1. Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.

2. Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;

3. az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.

4. Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.

5. Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.

6. Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének.

7. Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.

8. S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.

9. A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.

10. Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.

11. Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.

12. S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;

13. hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.

14. Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!

15. Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?

16. Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?

17. Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.

18. Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?

19. Tudasd velünk, mit mondjunk neki ! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.

20. Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?

21. Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.

22. Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.

23. A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.

24. Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.