1. Felelt Jób és mondta:
2. Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3. Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4. Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5. Aki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, amelyeket felforgatott haragjában;
6. aki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7. aki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8. kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9. teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10. aki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11. lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12. ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13. Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14. hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15. Aki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16. Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17. Aki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18. Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19. Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20. Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21. Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22. Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23. Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24. Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25. Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26. Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27. Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28. megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29. Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30. Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31. akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32. Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33. Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rátenné kezét mindkettőnkre.
34. Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35. majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
