1. Felelt Jób és mondta:

2. Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

3. Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

4. Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

5. Aki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, amelyeket felforgatott haragjában;

6. aki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

7. aki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

8. kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

9. teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

10. aki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

11. lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

12. ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

13. Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

14. hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

15. Aki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

16. Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

17. Aki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

18. Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

19. Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

20. Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

21. Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

22. Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

23. Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

24. Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

25. Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

26. Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

27. Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

28. megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

29. Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

30. Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

31. akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

32. Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

33. Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rátenné kezét mindkettőnkre.

34. Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

35. majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.