1. Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!

2. Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:

3. úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.

4. Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.

5. Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.

6. Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.

7. Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;

8. nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.

9. Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel,

10. nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.

11. Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!

12. Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?

13. Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:

14. akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.

15. Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.

16. Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!

17. Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,

18. és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?

19. Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?

20. Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?

21. S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.