1. És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

2. Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

3. bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

4. nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

5. Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

6. Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

7. Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

8. Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

9. Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

10. Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

11. Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, ami a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

12. Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

13. Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

14. Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

15. maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

16. Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

17. szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

18. Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

19. gazdagon fekszik le, mint aki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

20. Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

21. Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

22. Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

23. összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.