1. Felelt Jób és mondta:

2. Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.

3. Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!

4. Vajjon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?

5. Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!

6. Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.

7. Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?

8. Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.

9. Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.

10. Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.

11. Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.

12. Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.

13. Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá.

14. Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;

15. mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?

16. Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

17. Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!

18. Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.

19. Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;

20. saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!

21. Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?

22. Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?

23. Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;

24. sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.

25. Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:

26. Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.

27. Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.

28. Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?

29. – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:

30. hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, aki rossz, a harag napjára vitetik el?

31. Ki mondja meg neki szemébe az útját, s amit cselekedett, ki fizeti meg neki?

32. Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;

33. édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s ő előtte számtalanok.

34. Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – ami marad, hűtelenség!