Misna: Sábát traktátusa
A Tóra által tiltott szombati tevékenységek

A Bölcsek harminckilenc fajta tevékenységet minősítettek ávot möláchot-nak, fő munkakategóriáknak (felsorolásukat lásd lejjebb, 7:2. alatt), és ezek a szombaton tiltott tevékenységek a fő formái. Ezekből további, jellegükben hasonló munkafajtákat vezetünk le, amelyeket toldot-nak, „származékok”-nak nevezünk. Ezeknek a származékoknak törvényi értelemben ugyanaz a státusuk, mint a fő kategóriáknak („A származékok ugyanabba az osztályba tartoznak” – Bává Kámá 2a.). Ezt az alábbiakban ki is fejtjük.

E harminckilenc fő tevékenységtípus meghatározása az Írás szombattal kapcsolatos, illetve a sivatagi Sátor (Miskán) építését leíró passzusainak (2Mózes 35:1–35.) közelségére épül. A szombatra történő utalások tehát a Sátorépítés részletes leírásán alapulnak, és azt tanítják, hogy a Sátoron végzett munkák nem előbbre valók a szombatnál, s ennek megfelelően szombaton tilos minden olyan tevékenység, amilyet a Sátor építésével kapcsolatosan végeztek.

Egy brájtában azt olvassuk: „…Csak olyan tevékenységek tilosak, mint amilyeneket a Sátor építésekor végeztek. Vetettek (festékanyag a gyapjú kékre festésére és a kosbőrök kikészítésére – Rási), ennélfogva szombaton nem szabad vetni; kaszáltak, ennélfogva nem szabad kaszálni; a gerendákat a földről a szekérre rakták, ennélfogva nem szabad közterületről magánterületre szállítani…” (Sábát 49b.). További munkák például a szerkezetépítés, a vásznak és a kecskeszőr függönyök elkészítése, a kos- és a táchás bőrök előkészítése, festékanyagok előkészítése.

Tehát a rabbinikus meghatározás a Sátor építésében fontos munkákat a „fő kategóriába” sorolja, a kevésbé fontosakat pedig a „származékokhoz”. (Bává Kámá 2a.)

Mindazonáltal a Tóra törvénye mindkét típusú munkát tiltja szombaton, ezért arra, aki ezt a törvényt szándékosan megszegi, megkövezés vár – már ha előtte annak rendje s módja szerint tanúk figyelmeztették cselekedete tiltott mivoltára –, ha nem figyelmeztették, akkor kárét (égi halál büntetés), a szándékolatlanul vétkezőnek pedig bűnáldozatot kell bemutatnia.

A Sábát traktátus az „egyik területről a másikra történő szállítás” törvényével kezdődik, noha a „szállítás” a fő tevékenységi kategóriák közül utolsóként van felsorolva (7:2. lejjebb). Ennek számos oka van. Ilyen például a kategória széleskörű értelmezése, amelybe beletartozik a magánterületről a közterületre történő szállítás és vice versa, a dobás, az átadás, egy tárgy négy ámot-nál messzebbre történő mozgatása közterületen, és hasonlók. (Möiri)

A félkövér betűtípussal szedett szövegrészletek egyeznek a Misna és Talmud szó szerinti fordítással.

 

  1. fejezet 2. misna

A tiltott munkák 39 fő kategóriája

(ב) אֲבוֹת מְלָאכוֹת אַרְבָּעִים חָסֵר אַחַת:

  1. §. A fő tevékenységek (möláchá) száma egy híján negyven[1] és ezek a következők:

הַזּוֹרֵעַ, וְהַחוֹרֵשׁ, וְהַקּוֹצֵר, וְהַמְעַמֵּר, וְהַדָּשׁ, וְהַזּוֹרֶה, הַבּוֹרֵר, הַטּוֹחֵן, וְהַמְרַקֵּד, וְהַלָּשׁ, וְהָאוֹפֶה.

  1. הַזּוֹרֵעַ – vetés – ez a fő tevékenységi kör a következő származékokat tartalmazza: ültetés, szőlővessző hajlítás, oltás, metszés (ágak levágása egy fáról annak érdekében, hogy a fa jobban növekedjen és vastagodjon), magvak öntözése;
  2. וְהַחוֹרֵשׁ – szántás[2] és származékai: ásás, gödrök feltöltése és minden talajjavító munka;
  3. וְהַקּוֹצֵר – kaszálás és származékai: a szőlő, datolya, olívabogyó, füge leszedése is. Hasonlóképpen a kaszálás származéka az is, ha bármit elszakítunk a növekedési pontjától;
  4. וְהַמְעַמֵּר – kévekötés – lekaszált gabonaszálak összegyűjtése vagy kazalba rakása. Származékai: gyümölcs vagy tűzifa szedése a növekedése helyén, és halomba hordása; fügék átfúrása és felfűzése, és hasonló műveletek;
  5. וְהַדָּשׁ – gabona cséplése a magvak eltávolítása céljából és származékai: bab eltávolítása száraz hüvelyéből, és hasonlók;
  6. וְהַזּוֹרֶה – szelelés – a termény szélbe szórása szelelőlapáttal annak érdekében, hogy a szél kifújja belőle a pelyvát;
  7. הַבּוֹרֵר – válogatás – hulladék anyag, például kavics és föld eltávolítása az ételről kézzel vagy szitával;
  8. הַטּוֹחֵן – őrlés – terményszemekből liszt készítése és származékai: kávédarálás, aprófa hasogatás, rög elmorzsolása;
  9. וְהַמְרַקֵּד – liszt szitálása a korpa eltávolítása céljából[3].
  10. וְהַלָּשׁ – tészta dagasztása;
  11. וְהָאוֹפֶה – sütés – Sütésre konkrétan nem, de főzésre sor került a Sátor készítése közben, mikor a kék, bíbor és skarlátvörös színek alkotóelemeit főzni kellett. Mivel a misna a kenyérkészítéshez szükséges munkákat sorolja fel, ezért főzés helyett sütést említ. A főzés és a sütés azonos típusú munkák. Aki meggyorsítja a főzést avagy a sütést – például megkavar egy levest, vagy fedőt tesz a tűzön rotyogó fazékra, az a főzés tilalmát hágta át.

Ez a kategória az utolsó abból az eddig felsorolt tizenegyből, mely az étel elkészítéséhez szükséges, s melyeket a Sátor-építés során a festékek elkészítésekor végeztek.

A misna a következőkben tizenhárom olyan, a ruhák készítéséhez szükséges tevékenységet sorol fel, amelyeket a Sátor függönyeinek elkészítésekor végeztek. Ezek az alábbiak:

הַגּוֹזֵז אֶת הַצֶּמֶר, הַמְלַבְּנוֹ, וְהַמְנַפְּצוֹ, וְהַצּוֹבְעוֹ, וְהַטּוֹוֶה, וְהַמֵּיסֵךְ, וְהָעוֹשֶׂה שְׁתֵּי בָתֵּי נִירִין, וְהָאוֹרֵג שְׁנֵי חוּטִין, וְהַפּוֹצֵעַ שְׁנֵי חוּטִין, הַקּוֹשֵׁר, וְהַמַּתִּיר, וְהַתּוֹפֵר שְׁתֵּי תְפִירוֹת, הַקּוֹרֵעַ עַל מְנָת לִתְפּוֹר שְׁתֵּי תְפִירוֹת.

  1. הַגּוֹזֵז אֶת הַצֶּמֶר – gyapjúnyírás és származékai: kecskeszőr, csirketoll, hajszálak kitépése;
  2. הַמְלַבְּנוֹ – gyapjú fehérítése, mosása fehérré tétel céljából és származékai: ruha mosása vízben, nedves ruha kicsavarása, piszkos ruha vízben áztatása;
  3. וְהַמְנַפְּצוֹ – gyapjú fésülése és kártolása, a szálak szétválasztása érdekében. Ebbe a kategóriába tartozik a len, rostos anyag és nád tilolása, fonható szálakra választása;
  4. וְהַצּוֹבְעוֹ – gyapjú vagy más anyagok festése;
  5. וְהַטּוֹוֶה – fonás – fonal készítése gyapjúból, lenből, pamutból és hasonló anyagokból;
  6. וְהַמֵּיסֵךְ – a szövőszék fölvetése – a láncfonalak kifeszítése a két zuboly között;
  1. וְהָעוֹשֶׂה שְׁתֵּי בָתֵּי נִירִין – két hurok készítése – két karika vagy hurok készítése illetve kijavítása, amelyek mindegyikében egy szál láncfonál van (Tiferet Jisz­rá­él). Egy másik értelmezés szerint két láncfonal keresztülvezetése a nyüst két szálán, melyekből ilyen módon két szövetsor készül;
  2. וְהָאוֹרֵג שְׁנֵי חוּטִין – két fonál összeszövése – a gyapjúszál keresztülfűzése a láncfonalakon és származékai: a fonat készítése fonalból, ablakra való háló készítése, stb.;
  3. וְהַפּוֹצֵעַ שְׁנֵי חוּטִין – két szál elválasztása – gyapjúszálak eltávolítása vetőszálak közül vagy fordítva, a szövés elrendezése céljából. Egy másik értelmezés szerint, amikor egy függöny közepén elszakad egy fonál, és valaki össze akarja kötni, hogy megjavítsa, akkor elválasztja egymástól és az ujjai közt összesodorja a két fonalvéget;
  4. הַקּוֹשֵׁר – állandó csomó kötése;
  5. וְהַמַּתִּיר – és állandó csomó kioldása – a Gömárá kifejti, hogy ezt a két tevékenységet akkor végezték a Sátorban, amikor csapdába ejtették a puhatestűeket (chilázon), amelyekből a techélet (kék) színű festéket nyerték, mivel a csapdázóknak időnként ki kellett venniük szálakat az egyik hálóból, és egy másik hálóhoz kellett kötniük;
  6. וְהַתּוֹפֵר שְׁתֵּי תְפִירוֹת – két öltésnyi varrás – a Gömárá elmagyarázza, hogy ez arra vonatkozik, amikor valaki két öltésnyi varrás után csomót is kötött, hiszen a két öltés maga nem állandó, így viszont kétszeresen büntethető: részben a „két öltés varrása”, részben az „állandó csomó kötése” miatt;
  7. הַקּוֹרֵעַ עַל מְנָת לִתְפּוֹר שְׁתֵּי תְפִירוֹת – tépés két öltés céljából – azaz egy romboló tevékenység végzése egy konstruktív cselekedet érdekében. Ha azonban valaki véletlenül szakít el valamit, akkor csupán rombol, és nem köteles bűnáldozatot bemutatni.

A következő tevékenységi körök a bőrök kikészítésével (írásra szolgáló pergamen készítésével) kapcsolatosak, amelyekre a Sátorban a táchás bőrök előkészítése folyamán került sor. Ezek az alábbiak:

הַצָּד צְבִי, הַשּׁוֹחֲטוֹ, וְהַמַּפְשִׁיטוֹ, הַמּוֹלְחוֹ, וְהַמְעַבֵּד אֶת עוֹרוֹ, וְהַמוֹחֲקוֹ, וְהַמְחַתְּכוֹ, הַכּוֹתֵב שְׁתֵּי אוֹתִיוֹת, וְהַמּוֹחֵק עַל מְנָת לִכְתּוֹב שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת.

  1. הַצָּד צְבִי – szarvas vagy bármely más állat csapdába ejtése, befogása;
  2. הַשּׁוֹחֲטוֹ – az állat levágása;
  3. וְהַמַּפְשִׁיטוֹ – bőrének lenyúzása;
  4. הַמּוֹלְחוֹ – a bőr sózása, ami a kikészítés első művelete;
  5. וְהַמְעַבֵּד אֶת עוֹרוֹ – a bőr kikészítése mésszel és hasonló anyagokkal. A Gö­má­rá fölteszi a kérdést: mi a különbség a sózás és a kikészítés között? A kérdésre azzal válaszol, hogy a sózás és a kikészítés valóban azonos tevékenységi körbe tartozik, és hozzátesz egy kiegészítő kategóriát: karcolást (jelölés céljából);
  6. וְהַמוֹחֲקוֹ – a szőrzet lekaparása a bőrről, a bőr kisimítása perga­men­ké­szí­tés vagy bármi más céljából, amihez sima bőr kell;
  7. וְהַמְחַתְּכוֹ – felszeletelés csíkokra vagy amire kell;
  8. הַכּוֹתֵב שְׁתֵּי אוֹתִיוֹת – két betű írása – a Sátor gerendáit megjelölték, hogy könnyebb legyen összeilleszteni őket: mindkét végükre írtak egy-egy betűt;
  9. וְהַמּוֹחֵק עַל מְנָת לִכְתּוֹב שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת – radírozás két betű írása céljából – amikor tévedtek a Sátorban, kitörölték az írást, hogy újraírják. Ha azonban valaki véletlenül radíroz, az csupán destruktív tevékenység, és az illető nem ítélhető el;

הַבּוֹנֶה, וְהַסוֹתֵר, הַמְכַבֶּה, וְהַמַּבְעִיר, הַמַּכֶּה בַּפַּטִּישׁ, הַמּוֹצִיא מֵרְשׁוּת לִרְשׁוּת.

  1. הַבּוֹנֶה – építés;
  2. וְהַסוֹתֵר – építmény lebontása;
  3. הַמְכַבֶּה – tűz eloltása;
  4. וְהַמַּבְעִיר – tűzgyújtás – az egyik vélemény szerint csak az az ember büntethető, aki azért bontott le egy építményt, hogy másikat építsen helyette (Sábát 31b.), és hasonlóképpen csak az büntethető oltásért, aki tűz gyújtása vagy faszén előállítása céljából tette (Toszáfot, uo.)[4];
  5. הַמַּכֶּה בַּפַּטִּישׁ – kalapácsütés – egy munka befejezése. Minden munka befejezését „kalapácsütésnek” nevezzük, mivel a mesterembereknek szokásuk, hogy az elkészített tárgyat megvizsgálják: nem hiányzik-e még valamilyen apró művelet a befejezéséhez, azután utolsó műveletként ráütnek egyet a kalapáccsal;
  6. הַמּוֹצִיא מֵרְשׁוּת לִרְשׁוּת – egyik területről a másikra vinni – magánterületről közterületre és viszont, ahogyan a 11. fejezetben elmagyaráztuk.

הֲרֵי אֵלּוּ אֲבוֹת מְלָאכוֹת אַרְבָּעִים חָסֵר אַחַת.

Ezek a fő tevékenységi körök: egy híján negyven.

[1] A misna nem a harminckilences számot, hanem az „egy híján negyven” kifejezést használja, mivel a Mákot traktátusban (3:10.) használt kifejezést veszi mintául. Ennek a körülírásnak a Mákotban az az oka, hogy a Tórában (5Mózes 25:3.) az áll: „Negyven ütést verethet rá…”, és a hagyomány tanítása szerint ez egy híján negyvenet jelent (lásd Toszáfot Jom Tov, amely további okokat is felsorol).

[2] A misna a vetés után említi a szántást, jóllehet az ember általában előbb szánt és azután vet. Ezzel arra tanít minket, hogy ha valakinek kemény földje van és azt felszántotta, bevetette majd szombaton újra felszántotta, akkor a második szántásért is büntetendő.

[3] A Gömárá elmagyarázza: igaz ugyan, hogy e háromfajta munka (szelelés, válogatás és szitálás) célja egyaránt az, hogy eltávolítsuk az ételből a hulladékot, ennek ellenére, mivel a Sátor építésekor mindhárom típusút használták, ezért mindegyik külön fő tevékenységi kört alkot, mivel maguk a cselekedetek nem egyformák és nem ugyanakkor, nem ugyanazzal a céllal végzik őket. A szelelés a polyvát, a válogatás a kavicsot és a földet, a szitálás pedig a korpát távolítja el. (Möiri)

[4] Lásd még Toszáfot Jom Tov, amely elmagyarázza, miért beszél előbb a misna a tűz eloltásáról, mint a gyújtásáról.