Benjamin Blech:

Ó, Istenem!

Isten, a zsidó szemszögből

 

Röviden ebben a fejezetben

– Az első zsidó, és Isten fölfedezése

– A teremtés a vallás és a tudomány szerint

– Hogyan vélekedik a judaizmus Istenről, és mi az, amit elutasít

– Az etikai monoteizmus jelentése

– Bizonyítható-e Isten léte?

 

A nagy felismerés

A judaizmus egy emberrel és egy forradalmi ötlettel kezdődik. Az ember egy Ábrahám nevű, négyezer éve élt mezopotámiai pásztor volt, az ötlet pedig annyira merész, annyira eredeti és annyira alapvető, hogy szinte az egész világ az emberiség történetének fordulópontjaként tartja számon.

Ábrahám nem kevesebbet fedezett föl, mint Magát az Atyaistent, vagy – és ez talán megdöbbent bennünket – Magát az Anyaistent. (Erről később, még többet szólunk)

Természetesen nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy valaki higgyen Istenben, a Zsidók Istene azonban – ahogy Ábrahám meghatározta és a judaizmus tartja – sok értelemben egyedülálló. Ez az oka annak, hogy amikor a zsidó imádkozik, először mindig „Ábrahám Istenéhez” fordul. Amit pedig a judaizmus Istenről mond, az jóval több annál, mint egyszerűen hinni Isten létében.

 

  1. fejezet

Kezdetben

A történet, furcsa módon, még a Bibliában sem szerepel. Az ősi rabbinikus legendákat és történeteket magába foglaló Midrás[1] (Brésit rábá 39:1.) mondja el, hogyan jutott el Ábrahám eddig a mély spirituális revelációig. Ahhoz hasonlítja ezt, mintha valaki a sűrűn lakott várostól nem messze járva egyszer egy ragyogó palotához érne, és egy röpke pillanatra átfut az agyán: „Itt nincs senki. Ez a palota minden bizonnyal magától jött létre”, de a következő pillanatban már felkacag a saját ostobaságán: olyan nincs, hogy „csak úgy” létrejön egy palota. Egy ilyen nagyszerű építmény megalkotásához építész és építő kell. És e pillanatban, villámcsapásszerű intuíció hatására rádöbben az összefüggésre, ami ma már, visszatekintve, nyilvánvaló: ahhoz, hogy a világ a maga bonyolultságában, nagyszerűségében és tündökletességében létrejöjjön, szintén szüksége volt alkotóra.

A Biblia annyira fontosnak tartja Ábrahám következtetését, hogy rögtön a legelső versében szól róla (1Mózes 1:1.): „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

A világ nem létezett mindig. Volt kezdete. Létrejött. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, kellett egy Teremtő. Amikor az Isten szót használjuk, mindenekelőtt erre gondolunk: egy mindenható lényre, aki már a világmindenség előtt létezett, és egy adott pillanatban megteremtette azt.

A creatio ex nihilo-t, a semmiből történő teremtés gondolatát, amely a judaizmus isteni Teremtőbe vetett hitének lényege, lehetetlennek tartották a világi gondolkodók. A tudomány és a vallás vég nélküli vitába bonyolódott, és reménytelennek látszott, hogy bármelyik is egyértelmű győztesként kerüljön ki belőle. Végtére is hogyan bizonyosodhatunk meg valamiről, ami ilyen rettentő régen történt?

George Gamow 1946-ban merőben új elmélettel képesztette el a tudományos világot. Kijelentette: nem fogadja el a világmindenség állandóságának hipotézisét, tehát nem osztja azt a mai feltételezést, miszerint a világ lényegében a mai formájában mindig is létezett és létezni fog, és közölte meggyőződését, mely szerint a világmindenség egy adott pillanatban, tizenötmillió évvel ezelőtt a semmiből keletkezett.[2]

Gamow nem próbálta megmagyarázni az őseredeti gigantikus energia- és fényrobbanás, közkeletű nevén az „ősrobbanás” forrását, ezzel szemben meggyőzően kimutatta, hogy a világmindenség jelenleg létező anyagának az alapja az az elképzelhetetlen mennyiségű energia, amely akkor jött létre, amikor valami – vagy Valaki – kimondta: „Legyen világosság!”

S habár ezzel nem jutott el teljesen a hatnapos teremtés történet elvére, mégis óriási lépéssel közelebb került a bibliai állásponthoz.

1978-ban Gamow két munkatársa, Arno Penzias és Robert Wilson fizikai Nobel-díjat kapott ezért az alapvető felfedezésért. George Gamow sajnos nem osztozhatott ebben a dicsőségben, mert 1968-ban meghalt, és a Nobel-díj posztumusz nem adományozható.

Valószínűleg ez az oka annak is, hogy Ábrahámot még csak társdíjazottként sem vették számításba, noha ő tanította elsőként, hogy a világ egy adott pillanatban a semmiből jött létre, márpedig ezt az elgondolást Steven Weinberg, a Harvard Egyetem Nobel-díjas tanára „a XX. század egyik legfontosabb tudományos felfedezésének” nevezte.

 

Valakinek meg kellett csinálnia

A tudomány ma csak a Biblia első mondatának első felével ért egyet. P. A. M. Dirac, a Cambridge Egyetem Nobel-díjas tanára írja: „Bizonyos­nak látszik, hogy a teremtésnek volt egy konkrét pillanata.” Ennél többet azonban nem feltételeznek a fizikusok.

Stephen Hawking, a Cambridge Egyetem tanára, szakterületének talán legkimagaslóbb alakja egyszerűen azt mondja: „A teremtés tényleges pontja a fizika jelenleg ismert törvényeinek határain kívül esik.” És ahova a fizikusok nem merészkednek, ott a hit hallatja szavát: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Ábrahám nem tudott elképzelni egy Teremtő nélküli Teremtést. Ha ezt bizonyíthatatlan hitnek nevezzük, a judaizmus azt feleli rá, hogy az ellenkező álláspontra, amely szerint nincs Teremtő, és minden „csak úgy magától” teremtődött, ugyanígy nincs bizonyíték – az előbbi azonban sokkal valószínűtlenebb és logikátlan[3].

Van egy történet Maimonidészről (1135–1204), a nagy zsidó filozófus-orvos-rabbiról, aki egyszer megpróbált meggyőzni egy ateistát, hogy igenis létezik Isten, aki megteremtette a világot. Órákig érvelt, de nem tudta belátásra bírni. Végül az ateista kimentette magát pár percre, mondván: „bizonyos személyes dolgokat kell elintéznie”. Mire visszatért, Maimonidész elővett egy pergament, amelyre egy ragyogó eszmékkel teli gyönyörű vers volt írva tökéletes rímekkel és ritmussal. – Roppant különös dolog történt, mialatt nem voltál a szobában – mondta a visszatérő ateistának. – Véletlenül kiborult a tinta, és ahogy felitattam, ezek a szavak keletkeztek. – Az illető erre elnevette magát, és megkérdezte Mai­mo­ni­dészt, miért akar bemesélni neki egy ilyen lehetetlen ostobaságot.

– Miért nem hiszed el, amit mondok? – kérdezte Maimonidész. – Azért nem – felelt az ateista –, mert ezeket a komoly jelentéseket hordozó, művészi igénnyel megválasztott szavakat nyilvánvalóan egy nagy elme állította össze. Ilyesmi nem jelenik meg csak úgy. Ezt valakinek meg kellett csinálnia.

– Halld hát saját füleddel, mit mond a szád – válaszolta Maimonidész. – Ha nem tudod elhinni, hogy egyetlen vers létrejöhet a sors szeszélye folytán, akkor hogyan jöhet létre egy egész világmindenség, amely sokkalta több bölcsességet hordoz, mint ez a néhány szó, és amelynek mélysége meghalad minden emberi felfogóképességet?[4]

Lényegében véve ezért nem ellentétes egymással a tudomány és a vallás. Minél többet tár fel számunkra a tudomány a világmindenség bonyolultságából, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az atomok és a molekulák, a DNS és a kromoszómák, az élet és a természet szövevényes rendszere semmiképp nem lehet egy irányítatlan „ősrobbanás” vagy egy véletlenszerű, irányítatlan evolúciós fejlődés eredménye. Erre gondolhatott Louis Pasteur, amikor azt mondta: „Egy kis tudomány eltávolítja az embert Istentől – sok tudomány visszavezeti Hozzá.”

A judaizmus Ribono Sel Olám-nak, a Világ Teremtőjének nevezi Istent. Ez a kifejezés nem csupán azt írja le, hogy mit hisznek a zsidók Istennel kapcsolatban, hanem azt is, hogy miért hisznek Benne. Ateistának lenni nem más, mint az, hogy valaki egyszerűen nem hajlandó szembenézni a valósággal. Sokkal nagyobb hit kell ahhoz, hogy valaki elfogadja a „magától, véletlenszerűen” íródott verset, mint ahhoz, hogy elfogadja azt, hogy a ragyogóan megtervezett és felépített világmindenségnek kell valamilyen logikus „eredendő okának” lennie.[5]

 

[1] Fogalmak

A Midrás az Írás mélyebb értelme felfedezésének érdekében folyatott „ku­ta­tás”. Maga a szó a Biblia rabbinikus értelmezéseinek gyűjteményére, illetve a vele kapcsolatos történetekre utal.

[2] Jó, ha tudod, hogy…

„Történelmi szempontból a legforradalmibb modern kozmológia-elmélet az az állítás, hogy az anyag és az energia a szó szoros értelmében teremtetett. Ez a tétel szöges ellentétben áll az évszázados tudományos állásponttal, miszerint a semmiből semmi sem jöhet létre.” – Alan Guth, a Massachusettsi Műegyetem tanára, Paul Steinhardt, a Penn­sylvania Egyetem tanára

[3] Jó, ha tudod, hogy…

„Az alapok alapja és a bölcsesség pillére a tudat, hogy létezik egy elsődleges Lény, Ő hozott létre mindent, és hogy égen-földön minden teremtmény az Ő igaz létezésének köszönheti létezését.” – Maimonidész (A Tóra alapjainak szabályai 1:1.)

[4] Anekdota

A nyolcvanas években, amikor Sir Fred Hoyle-t, a neves brit tudóst megkérdezték, hogy véleménye szerint lehetséges-e, hogy elegendő időt feltételezve vegyületek véletlenszerű elegyítésének eredményeként egysejtű organizmusok keletkezzenek, így felelt: – Körülbelül annyira valószínű, mint hogy egy ócskavas telepen keresztülsöprő hurrikán összeállítson egy 747-es Boeinget.

[5] Anekdota

Mesélik: „Két aranyhal az állatkertben teológiai vitát folytat: Az egyik azt mondja „Te, én nem hiszek Istenben… – mire a másik így felel – Szerinted ki tartja karban itt az akváriumot?”