Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Áhává: A szeretet könyve
A tfilin, a mezuzá és a Tóra-tekercs szabályai
- fejezet
A mezuzá kötelessége, és írása
Miből és milyen formában kell a mezuzát készíteni?
- §. Hogyan írják a mezuzát? A két részt, a Sömá-t[1] és a Vöhájá im sámoá-t[2] egy pergamenre, egy oszlopba írják. Az írás alatt és fölött körülbelül félkörömnyi helyet kell hagyni.
Ha valaki két vagy három oszlopba írja a mezuzát, és ezt nem farok- [lefelé elkeskenyedő], kör- vagy sátoralakban teszi, az elfogadható. Ha viszont az említett formák valamelyikében íródott, akkor nem érvényes.
Ha nem megfelelő sorrendben íródott – például valaki a [Vöhájá im sömoá] szakaszt a [Sömá] szakasz elé írta, akkor nem érvényes. Ha valaki két különböző pergamenre írja a mezuzát, az még akkor sem érvényes, ha a két pergament utólag összevarrják.
Mezuzát nem szabad megkopott Tóra-tekercsből vagy tfilinből készíteni, és nem szabad Tóra-tekercsből vett üres részre sem írni, mivel egy tárgyat nem szabad a szentség magasabb szintjéről egy alacsonyabbra helyezni.
- §. Micva helyet hagyni a Sömá és a Vöhájá im sömoá szakaszok között, mint ahogy a Tóra zárt szakaszai[3] között. Ha úgy marad ki hely, mintha nyitott szakasz volna, akkor az érvényes, mivel valójában ezek a szakaszok a Tórában nem követik egymást.
Vigyázni kell a mezuzá betűinek koronáira. A következő betűknek kell legyen koronája:
- §. Az első szakaszban hét betű van, amelyeken három kis zájinnak (azaz hármas koronának) kell lennie. Ezek a Sömá szó sinje és az ájinja, a náfsöchá szó nunja, a mezuzot szó két zájinja, és a totáfot szó két tetje.
A második szakaszban hat betű van, amelyeken három kis zájinnak kell lennie. Ezek a dögánchá szó gimelje, a mezuzot szó két zájinja, a totáfot szó két tetje, és a háárec szó cádikja.
Ha nincsenek koronák, vagy megnövelték illetve csökkentették a számukat, a mezuzá ettől nem válik érvénytelenné. Ha a mezuzát nem vonalazott pergamenre írták, ha az írnok nem volt pontos a szavak rövid vagy hosszú formájának használatát illetően, vagy akár csak egyetlen betűt is hozzátett a szöveghez, akkor az a mezuzá érvénytelen.
A mezuzá nem talizmán
- §. Bevett szokás [az Örökkévaló nevét,] a Sádáj-t a mezuzá külső oldalára írni, szemben a két szakasz között hagyott üres résszel. Ez nem okoz gondot, mivel a hozzátoldás a külső oldalon van.
Azok viszont, akik angyalokat, más szent neveket, verseket vagy rajzolatokat írnak a mezuzá belsejébe, nos, ők azok közé tartoznak, akiknek nincs részük az eljövendő világban. Ezek az ostobák nem csupán semmissé teszik a mezuzát, hanem ráadásul talizmánt csinálnak egy nagy micvából, amely az Örökkévaló Nevének egyetlenségét, az Ő szeretetét és az Ő szolgálatát tükrözi. Ezek az emberek ostobaságukban azt hiszik, hogy ez majd segít nekik a világi hívságok dolgában.
Az írás és a tekerés sorrendje
- §. Micva [a mezuzá szövegének utolsó szavát] az ál háárec-et a mezuzá utolsó sorába írni, vagy a sor elejére, vagy a végére. Általánosan elfogadott szokássá vált, hogy az írnokok huszonkét sorban írják a mezuzát, úgy, hogy az utolsó sor az ál háárec-cel kezdődik.
Az egyes sorok elején rendre a következő betűk állnak: sömá, Ádonáj, hádvárim, lövánechá, uvösochbechá, béjn, vöhaja, möcave, böchol, jore, észev, pen, vöhistáchávitem, hásámájim, váávadtem, vöszámtem, otám, otám, báderech, uvisárechá, áser, ál háárec.
- §. A mezuzá összetekerését a sor végén kell kezdeni és a sor eleje felé kell haladni, hogy amikor az olvasó kinyitja, a sor elejétől tudja olvasni.
Az összegöngyölés után nádból, fából vagy más anyagból készült csőbe kell elhelyezni és egy szöggel a bejárati ajtó félfájára kell rögzíteni. Az is lehetséges, hogy kivájjuk az ajtófélfát, és ebbe az üregbe tesszük a mezuzát.
Az áldás és az elhelyezés
- §. Mielőtt a bejárati ajtó félfájára rögzítjük, el kell mondani a következő áldást: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy mezuzát tegyünk föl.”
A mezuzá írása közben nem mondunk áldást, mivel a micvát a fölszerelés teljesíti.
- §. Ha valaki egy pálcába illeszti, [és azt az ajtóra akasztja vagy az ajtófélfának támasztja,] az nem érvényes, mivel nincs odarögzítve. Ha az ajtó mögötti falra teszi, az olyan, mintha semmit sem tett volna.
Az is érvénytelen, ha valaki kivájja az ajtófélfát, és vízszintesen helyezi bele a mezuzát, úgy, ahogyan a Szentélyben a rudakat dugták keresztül a gyűrűkön. Az sem érvényes, ha valaki egy tenyérszélességnél mélyebbre helyezi az ajtófélfába.
Ha valaki félbe vág egy nádat, beleteszi a mezuzát, és utána más nádakkal összeköti a kettévágottat majd ajtófélfát készít belőlük a házának, az ugyancsak érvénytelen, ugyanis a mezuzá rögzítése megelőzte az ajtófélfa készítését.
- §. A magánterületen elhelyezett mezuzát hétévente kétszer ellenőrizni kell, a közterületen elhelyezett mezuzát pedig ötvenévente kétszer, nehogy egy betű kifakuljon vagy leszakadjon. Hiszen, mivel a falban van, fennáll a lehetőség, hogy elkorhad.
A mezuzá kötelessége
- §. A mezuzá micvája mindenkit kötelez, még a nőket és a rabszolgákat is. A kiskorúakat pedig arra kell nevelni, hogy rögzítsenek mezuzát otthonuk ajtajára.
Az az ember, aki a diaszpórában lakást bérel, és az az ember, aki Izraelben fogadóban lakik, harminc napig mentesül a mezuzá fölszerelésének kötelezettsége alól. Aki viszont Izraelben házat bérel, az köteles azonnal fölszerelni a mezuzát.
- §. Ha valaki egy társának bérel lakást, a bérlő köteles beszerezni és fölszerelni a mezuzát. Ez még akkor is így van, ha külön fizetett a fölszerelésért. Ennek pedig az az oka, hogy a mezuzá kötelessége a lakóra, és nem a házra vonatkozik.
Mikor azonban a lakó kiköltözik, nem szabad magával vinnie a mezuzát. Ha viszont a lakás nem-zsidó tulajdonában van, akkor távozáskor leszerelheti.
[1] „Halljad Izráel…” (5Mózes 6:4–9.).
[2] „Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre…” (5Mózes 11:13–22.).
[3] A Tóratekercsben kétféle fejezet-elválasztás létezik. A zárt szakasznál, a korábbi fejezet egészen a sor végéig tart, és a következő fejezet az alatta lévő sorban kilenc betűhely kihagyása után kezdődik. A nyitott szakasznál, a korábbi fejezet a sor vége előtt kilenc betűhellyel befejeződik, és a következő fejezet az alatta lévő sorban, rögtön a sor elején kezdődik.
