1. fejezet

A bírák

 

A bírák származása és felkészültsége

  1. §. Minden szánhedrinbe – a Nagytanácsba és a kisebbekbe is – csak bölcs és értelmes embereket jelölünk,[1] olyanokat, akik kivételes tudással bírnak a Tórát illetően, és akiknek az értelmi képességei is megfelelően gazdagok. [Szükséges ezenfelül, hogy] tájékozottak legyenek más tudományos diszciplínák területén is,[2] például az orvoslásban, a matematikában, naptárkészítésben, csillagászatban, asztrológiában, és hogy gyakorlati tapasztalataik legyenek a jövendőmondás, mágia, varázslás és a bálványimádók üres tanításai terén, azért, hogy kellőképpen meg tudják ítélni az ilyesmit.[3]

A szánhedrinekbe csak papokat, levitákat és tiszta felmenőjű családból való izraelitákat nevezünk ki, olyanokat, akik papi családdal házasodhatnak.[4] [Ezt a kikötést a következő versből[5] vezetjük le:] „hogy álljanak ott veled” [– ebből következik, hogy] hasonlóak legyenek hozzá, [Mózeshez] bölcsességben, [isten]félelemben és leszármazása [rangját] tekintve.

  1. §. Micvának számít, hogy papok és leviták legyenek a Nagytanácsban, ahogyan írva van:[6] „Menj oda a levita papokhoz és a bíróhoz” – ha nincs megfelelő, bármely izraelita lehet [bíró].[7]
  2. §. Ne jelöljünk olyan embert a Szánhedrinbe, aki nagyon aggkorú, sem olyat, aki nemzőképtelen, mert az ilyenek hajlamosak a kegyetlenségre, de olyan ember se legyen, akinek nincs gyermeke, mert [a bíráknak] könyörületeseknek kell lenniük.[8]

 

Királyok és a bíróság

  1. §. Izrael királya[9] nem lehet része a Szánhedrinnek, mert tilos dolog ellenkeznünk vele, és kimondott szavainak ellene mondanunk. A főpap ezzel szemben tagja lehet a Szánhedrinnek, ha tudása képessé teszi őt erre.
  2. §. A Dávid házából született királyok nem lehetnek a Szánhedrin tagjává, de ítéletet ülhetnek a nép fölött,[10] és megfordítva, őket is törvény elé lehet idézni,[11] amennyiben valakinek panasza van ellenük. Az [az északi törzsek országának] Izrael királyai ezzel szemben[12] nem járhatnak el bíróként, és őket sem lehet törvénybe idézni. [Ennek az az oka,] hogy ők nem alázkodtak meg a Tóra szavai előtt, és így katasztrófa következhetnék belőle[, ha bíróként működhetnének, vagy ellenük lehetne ítéletet hozni].

 

A bírák emberi kvalitásai

  1. §. Ahogyan a [bíráknak] mindenkor az igazságosság legmagasabb fokát kell tanúsítaniuk, ugyanúgy szükséges, hogy semmiféle fizikai fogyatkozás ne csúfítsa el őket.[13]

Gondot kell fordítani arra, hogy lehetőleg mind ősz hajúak[14] legyenek, ne rútul alacsonyak, méltóságteljes megjelenésűek, olyan emberek, akik kimért hangon tudnak szólni,[15] akik sokféle nyelvet ismernek, hogy a Szánhedrin ne szoruljon tolmács közvetítésére, mikor tanúkat hallgat meg.

  1. §. A háromtagú bíróságok [tagjainak] nem kötelező rendelkezniük az összes fenti kvalitásokkal. De hét olyan tulajdonsága van [egy bírónak], amely nélkülözhetetlen: bölcsesség, alázat, [isten]félelem, a pénz megvetése, az igazság szeretete; olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek, és legyen jó híre.

Ezek a kvalitások mind fel vannak sorolva a Tórában, hiszen a Tóra azt mondja[16] [a bírák kijelölésével kapcsolatban]: „bölcs és értelmes férfiak”. Ez utal a bölcsesség [kritériumára].

[A vers folytatódik:] „akiket kedvel az ő törzsük”. Ez utal arra [a kritériumra,] hogy olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek. Mitől lesz valaki kedveltté a nép körében? Attól, hogy szívesen kedvez másoknak, alázat van benne, jó a társaságában időzni, kedvesen beszél másokkal, kedvesen intézi ügyes-bajos dolgait.

[Az Írás][17] említ [Jitró Mózesnek szóló tanácsa kapcsán, hogy jelöljön ki bírákat] „derék férfiakat”. [Ezt úgy kell érteni, hogy] a parancsolatok megtartásában jeleskednek, hogy sokat követelnek maguktól, hogy a rosszra való hajlandóságon erővel felülkerekednek, míg csak már nem található bennük kellemetlen tulajdonság, és nem gondolkodnak róluk kedvezőtlenül mások. Már kora ifjúságukban jót mond felőlük a többi ember. A „derék férfiak” [szókapcsolat] azt is jelenti, hogy bátor a szívük, az elnyomottat nem félnek kimenteni elnyomói kezéből, ahogyan írva van:[18] „de Mózes felemelkedett, és segítségükre kelt…”.

Ahogyan láttuk, hogy Mózes alázatos ember volt, úgy kell minden bírónak alázatosnak lennie. [Az Írás[19] így folytatódik:] „akik istenfélők” – ennek értelme nyilvánvaló. [Azután említi:] „a haszonlesés ellenségei”, azaz olyanok, akik a saját vagyonukat sem szeretik mértéken felül. Nem törekszenek nagy gazdagság halmozására, mert akiket igen rabul ejt a gazdagság, azokon [végül] a szükség kerekedik majd felül.

[A vers folytatódik:] „igazság emberei”, azaz olyanok, akik az igazságot követik, mégpedig saját hajlandóságukból: szeretik az igazságot, gyűlölik a bűnt, és a romlottság minden formájától visszariadnak.

 

A bírák megválasztása

  1. §. Bölcseink hozzáteszik:[20] a Nagytanácstól [kiküldöttek] járják az Izrael egész földjét, hogy [bírákat] keressenek. Ha találnak bölcs embert, aki visszariad a bűntől, alázatos, szerény, jó a híre, és a nép körében közszeretetnek örvend, azt bírává teszik a saját városában. Onnan léptetik elő azután arra a bíróságra, amelyik a Templom-hegy bejáratánál [ülésezik]. Onnan léptetik elő arra a bíróságra, amelyik a Templom udvarának bejáratánál [ülésezik], és onnan a Nagytanácsba.
  2. §. Ha egy háromtagú bíróság egy tagja gér (betért), a bíróság nem működhet.[21] A bíró édesanyja [született] zsidó nő kell legyen. Ha viszont a bírák közül valamelyik mámzer,[22] sőt ha akár mind a hárman mámzerek, alkalmasak az ítélethozatalra.

Hasonlóképpen, ha [a háromtagú bíróság] minden bírája vak volna a fél szemére, a bíróság elfogadható. Ez nem érvényes a szánhedrinekre.[23] És ha a bíró mindkét szemére vak, nem alkalmas [egyetlen bíróságon sem a szolgálatra].[24]

 

Egyszemélyű bíráskodás

  1. §. Noha nem szabad bíróságnak kevesebb, mint három főből állnia, megengedhető, hogy akár egyetlen [bíró] bíráljon el valamely esetet az írott Törvénynek megfelelően, ahogyan írva van:[25] „Igazsággal ítéld meg[26] embertársadat!” A rabbinikus törvényértelmezés szerint mindazáltal három bíró szükséges [ilyenkor is].[27] Ha két [bíró] ítél meg [egy ügyet], a döntésük nem kötelező erejű.
  2. §. Ha a bíró tudós ember, és sokan tudják felőle [hogy nagytudású], vagy ha erre engedélyt kapott a bíróságtól, egyedül is megítélhet egy ügyet. Ugyanakkor nem számít bíróságnak [az egyszemélyi bíró].[28]

Ha megengedett is, hogy [az ilyen bíró egyedül bíráljon el valamely ügyet], a Bölcseink szerint micvának számít, ha maga mellé ültet másokat [az ítélethozatalra], mert [a Bölcseink] azt mondják: „Ne ítélj egyedül mint bíró, mert olyan, aki egyedül ítél, nincs más, csak Ő.”

  1. §. Bárki foganatosíthat olyan ítéletet egyedül is, amelyre felhatalmazása van.[29] Ha a mi hitünk rendelkezései szerint és a Törvény szerint ítél, nem kell neki a bíróságot fölkeresnie. [Ez érvényes akkor is,] ha nem akarja, hogy anyagi kára származzék abból, ha késlekedik, és az ügyet a bíróság elé viszi.

Ennek megfelelően tehát, ha a másik peres fél panaszt nyújt be ellene, és bíróság elé idézi őt, és a bíróság megvizsgálja az ügyet, és úgy találja, hogy a törvénynek megfelelően járt el, azaz hogy az ítélet, amit hozott, igaz ítélet, nem tesszük semmissé a döntését.[30]

 

A bíróság minősége

  1. §. A háromtagú bíróság már teljes [jogú] testület, de igen dicséretes, ha több [bíró] van. Jobb 11 bíró jelenlétében hozni a döntést, mint 10 jelenlétében. A bíróságon eljáró bírák mindegyike Tóra-tudós legyen, és megfelelő [jellemmel bírjon].[31]
  2. §. Tilalmas dolog a bölcsnek úgy ülnie le az ítélethozatalhoz, hogy nem tudja, kikkel együtt hoz majd ítéletet. [Ennek a megszorításnak az az értelme,] nehogy [az ítélethozatalra] méltatlanokkal társuljon, és így a „hűtlenek gyülekezetének”, nem pedig egy bíróságnak lenne tagjává.[32]

 

[1] A „bölcs és értelmes” ember olyan ember, aki képes új és eredeti gondolatokra jutni a régi tanítások alapján. (Szifré az 5Mózes 1:13-hoz)

[2] Bizonyos haláchikus döntvényekhez szükséges orvosi ismeret (például hogy a beteg kivételesen ehet-e jom kippurkor is), csillagászati ismeret a kalendáriumkészítéshez stb. (Keszef Misne)

[3] Például hogy valaki tiltott módon imádott bálványistent, vagy nem tiltott módon. (Rabénu Niszim)

[4] Azaz olyanok, akiknek a származását négy generációra ellenőrizni tudjuk.

[5] 4Mózes 11:16.

[6] 5Mózes 17:9.

[7] A Szifré ezt a vers folytatásából magyarázza: „és a bíróhoz”, azazhogy ha nincs is pap és levita, aki megfelelő lenne, a bíróság azért elfogadható.

[8] Az előbbi két rendelkezés (aggkorúak és nemzőképelenek kizárása) a harmadik rendelkezésben nyeri magyarázatát, a gyermektelenek kizárásban: akinek nincs gyermeke, nem ismeri igazán a könyörületet. A vénség már nem emlékszik rá, milyen volt gyermeket nevelni, a nemzőképtelennek meg nem lehet gyermeke (Rási a Szánhedrin 36b-hez).

[9] Ez a halácha egyszerre érvényes a Dávid házából való királyokra és az északi törzsek királyaira is.

[10] Lásd például Bráchot 4a., amely szerint Dávid királyt dicséret illeti, amiért személyesen is részt vállalt a haláchikus döntéshozatalban népe üdvéért. Hasonlóképpen dicsérik Salamon királyt például híres ítéletéért, amit a két anya és a csecsemő ügyében hozott (1Királyok 3.). A Szánhedrin 19a. Jeremiás szavaira alapoz (21:12.): „Dávid háza! Így szól az Örökkévaló: tartsa­tok reggelenként ítéletet!”

[11] Bölcseinktől származtatják az elvet: „Igazítsd ki magadat, és azután igazíts ki másokat!” Ha a király maga nem elszámoltatható, nem vizsgálhatja meg ügyeit a Törvény fényében a bíróság, ő maga sem ítélhetne másokat.

[12] Ez a kitétel, „Izrael királyai” megintcsak a tíz törzs északi királyaira vonatkozik, nem a Dávid házára. A kapcsolatos talmudi vitát a tiltás okairól és hatóköréről lásd Szánhedrin 19a.

[13] A Talmud (Szánhedrin 36b.) az Énekek énekét idézi: „Mindened szép, kedvesem, semmi hibád nincsen!”

[14] De nem elaggottak, lásd a 3. háláchát.

[15] Maimonidész a Jesájá 3:3-ra utal itt: „tekintélyben állót, tanácsost, bölcs mestert és az igézéshez értőt” – a Talmud (Chágigá 14a.) szerint olyan emberről van szó, aki érti a Tóra suttogva közölt szavait. A Talmudból (uo. 13a.) úgy tűnik, olyan misztikus titkaira, tanításaira utal ez a Tórának, melyeket csak suttogva szabad közölni. Lásd még A tévelygők útmutatója 1:34.

[16] 5Mózes 1:13.

[17] 2Mózes 18:21.

[18] Uo. 2:17.

[19] Uo. 18:21

[20] Szánhedrin 88b. Az ismertetett eljárásban az a figyelemreméltó, hogy a bírákat nem választás és nem a királyi kegy juttatja helyükre, hanem a bíróságok maguk egészítik ki soraikat.

[21] A kommentárok hosszasan taglalják a problémát, hiszen a Szánhedrin 36b. éppenséggel azt mondja, hogy az áttért igenis működhet bíraként. Azt is felhozzák, hogy a Nagytanácsnak olyan híres tagjai, mint Semájá és Ávtáljon, maguk is konvertiták voltak. Egy lehetséges megoldás szerint a rendelkezés úgy értendő, hogy ha van az illető helyre alkalmas nem konvertita jelölt, az megelőzi az áttértet. Ha nincs, az áttért éppúgy megfelelő jelölt, mint a született zsidó (lásd például Báálé Toszáfot a Mispátim hetiszakaszhoz, valamint a Chidá hasonló magyarázatát, Birkát Joszéf, Chósen mispát).

[22] Házasságtörésből született, törvénytelen gyermek, fattyú.

[23] Lásd a 6. háláchát.

[24] Mert tanúnak sem alkalmas, márpedig a Nidá 49b szerint aki nem alkalmas tanúnak, az bírának sem.

[25] 3Mózes 19:15.

[26] Márpedig a felszólítás egyes számban van.

[27] Lásd 1. fejezet, 4. hálácha.

[28] Például az előtte tett vallomás súlya nem azonos a bíróság előtt tett vallomás súlyával és érvényességével.

[29] Például ha saját jogos tulajdonát más kezében látja, elveheti még erőszakkal is, ezzel egyszersmind ítéletet hozott, és végre is hajtotta (Lechem Misne).

[30] Ha viszont tévedett, és nem a Törvény szerint ítélte meg a helyzetet, jóvá kell tennie (Lechem Misne).

[31] Lásd 7. halácha.

[32] Maimonidész szövegezése talán a Jeremiás 9:1-re utal: „hűtlenkedők gyü­lekezete”.