Imáink nyelve: a héber?

Jogos kérdésként merülhet fel azokban, akik nem tudnak héberül, hogy hogyan törekedjünk áhítatra imáink elmondása közben, ha nem ismerjük, nem értjük a szavak jelentését? Hiszen a zsidó törvények külön hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos az imák szavainak megértése. Bölcseink maguk úgy rendelkeztek[1], hogy néhány imát, mint a Kádis-t, a nép által beszélt arámi nyelven mondják, hiszen sokan nem értették a héber szavakat. Noha a zsidó imák elmondásának kívánatos nyelve a héber, nem kell feltétlenül héberül imádkoznunk. A Háláchá úgy rendelkezik[2], hogy bármilyen nyelven amelyet értünk elmondhatjuk az előirt imákat.

Ami fontos, hogy maga a gyülekezet kollektívan héberül imádkozzon[3].

Noha a zsidó ima nem meditáció, és a szavakat ki kell ejteni, az imádkozás nem csupán szavakból áll. Az imához bizonyos hangulat, bizonyos érzelem szükségeltetik. Így eshetett meg az, hogy jámbor őseink hosszú időt töltöttek csupán azzal, hogy az ima spirituális hangulatát elérjék. Ha olyan imát mondunk, amelynek szavait nem értjük teljességgel, ám szívünk alázatos Isten előtt, és gondolatainkat a Mennybéli Atya felé irányítjuk, megértésre talál szándékunk, s aligha lesznek imáink másokénál alábbvalóak.

[1] Bráchot 3a.

[2] Sulchán Áruch Orách Cháim 101:4.

[3] A pozsonyi Schreiber–Szofér Mózes rabbi Chátám Szofér című responsumában, VI., 84., 86. fej.