1. fejezet

A kérődzés

A hasadt pata, mint ismérv önmagában még nem elég. Szükséges még a kérődzés ismérve is.

Az embernek nagyon gondosan „el kell rágódnia” minden olyan világi tevékenységen, amelybe bele kíván fogni. Tisztáznia és döntenie kell, ha kell, ismételten is, vajon érdemes-e nekilátnia a dolognak, és ha igen, akkor hogyan. Csupán ekkor válik a tervezett tevékenység „tiszta állattá”.

A zsidó filozófia elgondolása szerint az emberiség és a zsidó nép célja ezen a földön az úgynevezett birur, a fizikai világ nemesítése. A kabbala szerint minden fizikai dologban isteni szikrák vannak elrejtve, és az ember feladata ezeket az általa végrehajtott nemes célú cselekedetekkel felemelni. Chászid terminológiában ez a birurim folyamata, ez a megtisztítás és megnemesítés/fölemelés koncepcióját jelenti: a teremtett valóság megtisztítása, és a végső célhoz, az isteni szándékhoz való fölemelése. Birur azt jelenti, hogy kirostálni, kiszűrni a szent szikrákat (az „isteni szikrákat”) a kelipot-ból (a gonosz, avagy a profán tartományából). Ezek a szikrák bele vannak ágyazódva a kelipot-ba, hogy létezhessenek, és betölthessék a teremtésre irányuló isteni szándékban kijelölt szerepüket. Amikor az ember a tórai elrendelés szerint viszonyul a teremtett valósághoz (aktívan, azaz úgy, hogy csinál valamit; vagy passzívan, azaz úgy, hogy tartózkodik bizonyos dolgok megtételétől), akkor ő és az a valóság megnemesedik, átitatódik szentséggel. Azokban az esetekben, amikor az ember nem az elrendelt módon viszonyul a teremtett dolgokhoz, s különösen akkor, amikor rossz célra vagy a Tóra utasításaival ellenkező módon használja azokat, e tárgyakkal egyetemben lealacsonyodik, és elmerül a tisztátalanságban.

A Kabbala a birur kétlépcsős folyamatáról beszél: a birur Bán-ról és a birur Má-ról. A és a Bán Isten neveit jelölő kifejezések. A legfelsőbb istennév: Hávájá négy betűből áll, amelyeket magánhangzókkal kiegészítve, egymástól eltérő módon lehet leírni. Az egyik lehetséges variáció: יו”ד ה”א וא”ו ה”א. Ezeknek a betűknek a számértéke (gimátriá-ja) 45, héberül מ”ה, és ezt hívják úgy, hogy a Név. Egy másik variáció: יו”ד ה”ה וא”ו ה”ה. Ezeknek a betűknek az összege 52, héberül ב”ן, és ezt hívják úgy, hogy a Bán Név. Mint minden Név, ez a kettő is speciális, a teremtett világot befolyásoló isteni megnyilvánulásokat, kisugárzásokat, vagy kiáradásokat jelöl. A Isten őseredeti Transzcendenciájára, a Bán pedig Isten őseredeti Immanenciájára utal.

Hogy miképpen befolyásolják ezek a nevek a teremtést, az jól látható ezeknek a kifejezéseknek egy másik aspektusában: a mint önálló szó, azt jelenti: „mi?”, mint abban, hogy: „Mik vagyunk mi?”[1] (Rási: „miféle fontossággal bírunk?”). Ez tehát totális önmegtagadásra utal, amely egészen addig a pontig megy el, ahol az ember egyszerre ráeszmél, valódi létezéssel egyedül Isten bír. A „gimátriá-ja (számértéke) – 45 – ugyanaz, mint az אדם-é (ádám)[2] – az emberre utaló legfennköltebb kifejezésé[3].

A „Bángimátriá-ja (52) ugyanaz, mint a בהמה-é (behémá, állat; barom)[4], mert ez egy alacsonyabb szintű, a teremtett valóságra utaló manifesztáció, nem úgy, mint a , amely fölötte áll a teremtésnek (Isteni Transzcendencia).

A birur folyamata, a teremtett létezők megtisztítása és megnemesítése, a Bán Névben benne foglalt isteni tudaton keresztül történik. A szentség szikráit ez a Név szabadítja ki. Ezért mondják azt[5], hogy a behémá kifejezés (amelynek gemátriá-ja – mint azt már említettük – 52, azaz Bán) tulajdonképpen mozaikszó arra, hogy biruré hánicucin min hákelipot (a szikráknak a kelipot-ból való kiszabadítása, majd megnemesítése, felemelése). Ez a birur első szintje: a jónak a rossztól való elválasztása, a kelipát nogá és az állati lélek megtisztítása. Ez szimbolizálja az isteni szupremácia felismerését és tudatosítását, avagy a bitul hájes-t – az ego, az önhittség, vagy önérdek-érvényesítés megtagadását emberben és anyagban egyaránt. Ez azonban még mindig nem a legmagasabb szint.

Miután megtörtént a birur Bán, még ott van a birur Má magasabb szintje, ahol nem csupán a bitul hájes, az istenivel szembeni önfeladás van jelen, hanem valódi és abszolút én-megsemmisítés, az „Istenen kívül semmi más nem létezik” felismerésének értelmében. Ez a legmagasabb szintű szublimáció.[6]

Ez a „kérődzés” misztikus koncepciója: nem megelégedni egyszeri „elemekre bontás”-sal, tisztázással és megtisztítással, hanem megismételni mindezt a még tökéletesebb eredmények érdekében.

 

[1] 2Mózes 16:7–8.

[2] Tikuné Zohár, Bev. 7b.; vö. Zohár 1:24a.

[3] Zohár 3:48a.

[4] Lásd Tánjá, a 46. fej. vége.

[5] Kehilát Jákov, s.v. behémá.

[6] Minderről lásd Torá Or, Vájchi, 47d. oldal; Likuté Torá, Bálák, 69a. oldal; Széfer Hálikutim-Cemách Cedek, s.v. mem, 121. oldal.