Sávuot és az Eurovízió elsőre távolinak tűnő világa meglepő módon ugyanarról szól: a zsidó identitás vállalásáról, akkor is, amikor ez kihívást jelent.
Van valami különös abban, amikor egy több ezer éves hagyomány és egy modern, gyakran megosztó popkulturális esemény mégis ugyanarra a kérdésre ad választ: mit jelent ma zsidónak lenni? Sávuot a közös gyökereinkre emlékeztet, míg az idei Eurovízió egy személyes történeten keresztül mutatta meg, hogy ez az identitás a színpadon, reflektorfényben is élő és vállalt valóság.
Hogy jutott be sávuot az Eurovíziós színpadra?
Bár teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy kapcsolat lehetne sávuot ünnepe és az idei Eurovíziós Dalfesztivál (vagy
bármelyik évi Eurovízió, ha már itt tartunk…) között. Pedig van, és ez is bizonyítja, hogy a zsidóság nem áll meg a zsinagógák és a vasárnapi Talmud-Tórák küszöbénél.
Bár az Eurovízió hetven éve tűzi zászlajára a zene nemzeteket összekapcsoló erejét, valójában évtizedek óta politikai áskálódások és polgárpukkasztó botrányok színtere, ami különösen kiélezetté válik, ha Izrael részvétele kerül szóba. Hogy lehetne ennek bármi köze sávuothoz, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás ünnepéhez, ami a zsidó nép születésének a napja?!
„Megtesszük és meghallgatjuk!”
Sávuot a zsidó identitás megszületésének az ünnepe is. A Szináj-hegynél nemcsak egy vallás, hanem egy nép is született: egy közösség, amelyet szövetség, törvény és küldetés kapcsol össze.
A hagyomány szerint Izrael népe így fogadta a tóraadást: „Megtesszük és meghallgatjuk.” Ez a zsidó identitás alapja: a hit nem csupán lelki iránytű, hanem az élet egészét meghatározó életforma. A Talmud ugyanakkor arra is utal, hogy a zsidó lét nemcsak választás, hanem sors is. Ez a kettősség – választás és kényszer – végigkíséri a zsidó történelmet.
Noam Bettan büszke zsidóként lépett színpadra
Az idei dalfesztivál izraeli képviselője Noam Bettan volt, francia zsidó bevándorlók gyermeke. És itt következik a kapcsolat. Noam nem csak hogy nem lépett vissza a szerepléstől, csak azért, mert a pro-palesztin lobbi ezt követelte, hanem zsidóságát büszkén vállalva lépett színpadra. És mielőtt színpadra lépett, mit csinált? Azt, amit a zsidó férfiak mindenhol csinálnak minden egyes reggel. Tfilint rakott és imádkozott. És amikor a szavazás zajlott, mit csinált? Eltakarta a szemét és imádkozott, ahogy a zsidók a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás óta minden kritikus pillanatban imádkoznak.
A hagyomány szerint a Szináj-hegynél minden zsidó lélek jelen volt, azok is, akik majd csak évezredek múlva születtek meg. Mindannyian ott voltunk és együtt mondtuk: megtesszük és meghallgatjuk. Mindegy, hogy a zsidó identitás melyik szeletét érezzük magunkhoz közel állónak. A Tórát közösen kaptuk, így mindannyiunké.
Borítókép: Tobias SCHWARZ / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.