Kiskorú eljegyzése

[A Gömárá most a Misna utolsó (c) részét idézi és kommentálja.]

“הָאִישׁ מְקַדֵּשׁ אֶת בִּתּוֹ כְּשֶׁהִיא נַעֲרָה”.

„A FÉRFI VAGY SZEMÉLYESEN, VAGY MEGBÍZOTTJA ÚTJÁN BOCSÁTHATJA JEGYESSÉGRE A LÁNYÁT, MIKOR AZ NÁÁRÁ.”

כְּשֶׁהִיא נַעֲרָה – אִין, כְּשֶׁהִיא קְטַנָּה – לָא.

Ez arra utal, hogy amikor a lány náárá, akkor igenis jegyességre bocsáthatja, de amikor a lány még kiskorú, akkor ezt nem teheti.

מְסַיַּיע לֵיהּ לְרַב, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב, וְאִיתֵּימָא רַבִּי אֶלְעָזָר: אָסוּר לְאָדָם שֶׁיְּקַדֵּשׁ אֶת בִּתּוֹ כְּשֶׁהִיא קְטַנָה, עַד שֶׁתִּגְדַּל וְתֹאמַר “בִּפְלוֹנִי אֲנִי רוֹצָה”.

A Misna ilyenformán Ráv álláspontját támasztja alá; ahogy Ráv Jehudá Ráv nevében – egyesek szerint rabbi Elázár mondotta: Tilos a férfinak eljegyzésre bocsátania kiskorú lányát, ki kell várnia, míg a lány megérik, és kijelentheti: „Feleségül kívánok menni ehhez és ehhez.”

Tehát annak ellenére, hogy a Tóra feljogosítja az apát arra, hogy kiskorú lányát jegyesül adja valakinek, mégsem illendő dolog ez egészen addig, míg lánya nem elég idős, hogy megválassza, kihez kíván menni.

Megszakítás