Benjamin Blech

 

A Tóra – a világ bestsellere

 

Röviden ebben a fejezetben

– A Biblia felépítése

– Minden idők legnagyobb bestsellere: a Biblia

– A legfontosabb bibliai történetek

– A Biblia nagy témakörei és mindennél fontosabb törvényei

 

Sokan ismerik Patrick Henry híres mondását: „Szabadság vagy halál!” Van azonban még egy nagyon fontos mondata, amely rámutat elkötelezettsége forrására: „Létezik egy könyv – mondotta a Bibliára célozva –, amelyik többet ér, mint a világ összes többi könyve együttvéve.”

John Quincy Adams amerikai elnök, mint oly sokan mások, szintén magáévá tette ezt az elvet: „Mint hétköznapi ember szólok a világi emberekhez: keressétek az írást! A Biblia a Könyvek Könyve: bármilyen korú ember, bármilyen körülmények között olvashatja, de nem úgy, hogy kétszer-háromszor végigböngészi, azután félreteszi, hanem apró adagokban, naponta egy-két fejezetet csupán, de ezt napról-napra, szüntelenül, kivéve, ha valami múlhatatlan szükség megakasztja.”

A Biblia köztudottan minden idők legnagyobb példányszámban elkelt könyve, a klasszikusok klasszikusa, amelyet gyakorlatilag minden nyelvre lefordítottak már, s szerte a világon a legtöbb otthonban megtalálható. Egyeseknek a Biblia az Örökkévaló írott szava, amelyet a Mindenható Mózesnek diktált. Mások szerint abban gyökerezik szent mivolta, hogy isteni inspirációra íródott. A zsidók, kik a Tóra „eredeti tulajdonosai”, különös tisztelettel övezik. Mindennap tanulmányozzák, rendszeresen olvassák nyilvánosan, a zsinagógában, évente végigolvassák az öt könyvet. A Tóra az a könyv, amely megtanítja a zsidóknak, hogy mit jelent zsidónak lenni. Amikor olyasmit mondunk, hogy „A judaizmus úgy tartja”, valójában arra gondolunk: „A Biblia azt tanítja.”

 

Pentateuch, nem pentium

Mikor a zsidók a Tóra vagy a Biblia szót használják, annak háromféle jelentése lehet. A szó a legszorosabb és talán leggyakoribb értelmében Mózes öt könyvének szinonimája. Ez az öt kötet a zsidó meggyőződése szerint külön kategóriába tartozik, mivel nem más, mint az Örökkévaló és az ember közvetlen kommunikációja, és minden betűje isteni. Ebben a fejezetben, amikor a Bibliáról szólok, Mózes öt könyvét értem alatta. A minden zsinagóga frigyszekrényében megtalálható Tóra ennek az öt szent könyvnek egy nagyon gondosan, nagy-nagy figyelemmel, kézírással, pergamenre írt másolata. Ezt az öt könyvet görög szóval Pentateuch-nak vagy Pentateuchus-nak nevezik, amelynek gyöke természetesen az „öt” jelentésű penta szó. (A teukhosz tekercset jelent.) Aki használ számítógépet, jól tudja, hogy a pentium processzor milyen villámgyorsan kezeli az információkat. Ám bármilyen jó, bármilyen gyors is, a zsidók inkább a Pentateuch-ot használják bölcsességük forrásául…

A Tóra vonatkozhat a próféták könyveire is, amelyeket később csatoltak Mózes öt könyvéhez; ezek együtt alkotják azt a szövegtestet, amit a zsidók Bibliaként emlegetnek. A Bibliának[1] ebben a bővebb változatban huszonnégy könyv foglaltatik.

A Tórának mindezek mellett van egy utolsó, szó szerinti jelentése is. Azt jelenti: tanítás, tan vagy törvény. Minden bibliai tárgyú fejtegetés, minden elemzés, amely hozzásegít minket a Biblia jobb megértéséhez, tanítás, és szintén megérdemli a Tóra nevet.

 

Célozz pontosan!

Mivel a Tóra nagyon fontos szó, érdemes egy kicsit körüljárni, és feltárni jelentése mélyebb gyökereit. A héberül tanulókat általában meglepi, hogy a Tóra egyik lehetséges gyöke a jore, ami annyit tesz: lőni. Amikor valaki célba lő, megpróbálja irányítani a nyilát. A Tóra szó gyökének jelentése tehát „helyes irány”. A Tóra megmutatja nekünk a jó irányt: mondhatnánk nyílegyenesen megmutatja.

Nem árt tudni, hogy a „bűn” jelentésű héber szó töve, a chét azt jelenti: „eltéveszteni”. A bűn azt jelenti, hogy valaki nem találja el a cél. Aki viszont helyesen cselekszik, az a céltábla közepébe talál.

 

„Nyújsd a kezed”!

Költői hasonlattal élve a Pentateuch a maga öt könyvével Isten keze, amelyet üdvözlésre nyújt az emberiségnek. Az öt könyv az Örökkévaló öt ujját jelképezi: öt módot, amelyek révén „megragadhatjuk” esszenciája egy darabkáját.

Az öt könyv hagyományos (görög illetve latin) megnevezése rendre:

Genezis: a „kezdet”-et jelentő szóból. Leírja a világ teremtését, a világtörténelem kezdetét, bemutatja a zsidó nép ősapáit, és Izrael gyermekei történetének elejét.

Exodus: a kivonulás. A második könyv elsősorban arról szól, hogyan vonult ki a zsidó nép Egyiptomból, ahol rabszolgasorban élt.

Leviticus: Lévi törzséről, amelynek tagjaira a Templom-beli szolgálat bízatott. Ez a harmadik könyv részletesen leírja a Templom-beli szolgálatokat és áldozatokat.

Numeri: a negyedik könyv leírja és követi az Ígéret Földje felé tartó zsidó sivatagbeli bolyongását és vándorlását.

Deuteronomium: szó szerint „a második törvény”. Ismerteti Mózes hosszú szózatát, amelyet a népéhez intézett, ismerteti a búcsúbeszédét, föleleveníti, mi történt addig a zsidókkal, és szól az Örökkévalótól kapott frigyládáról.

A zsidó determonlógiában ezeknek a könyveknek héber neveik vannak, mindegyik könyvet általában valamelyik kezdőszaváról nevezik el. Íme Mózes öt könyve úgy, ahogy a zsidók nevezik őket:

Börésit: „kezdetben” – az első mondatból: „Kezdetben teremtette az Örökkévaló az eget és a földet.”

Smot: „nevek” az első versből: „Ezek Izrael gyermekeinek nevei, akik Egyiptomba jöttek, valamennyien Jákobbal jöttek, mindegyik a maga házanépével.”

Vájikrá: „és szólította” az első versből: „És szólította Mózest az Örökkévaló, és szólt hozzá…”

Bámidbár: „a sivatagban” az első versből: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj sivatagában…”

Dövárim: „szavak” az első versből: „Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl.”

Miért az első szavakat, és miért nem a könyv fő témáját emlegetik? Talán azért nem – vetik föl egyesek – mert egy téma kiemelése egy olyan könyv esetében, amelynek minden szava egyformán értékes, nem lenne illendő. Így viszont inkább olyan a dolog, mintha azt mondanánk: szeretjük a könyv minden szavát, ezért az első szaváról fogjuk megjegyezni.

És még valami: a zsidó, aki szeretné megvenni Mózes öt könyvét, szinte biztosan nem mondja majd, hogy „Kérek egy Pentateuch-t!”, hanem a héber chámisá szóból származó, „öt” jelentésű chumás szót használja.

 

Aki keres, az talál

Mit tartalmaz hát ez az öt kötet, ami méltó arra, hogy minden nemzedék legragyogóbb elméi ódákat zengjenek róla? Lord Tennison így fogalmazott: „A Biblia-olvasás önmagában felér az iskolába járással.” De hát miféle iskolába járással? Miről szól?

A Talmud válasza mindent elmond: „Forgasd, forgasd, mert minden benne van.” Ha keresel benne, találsz – bármi érdekeljen is. Történelem, filozófia, pszichológia, szociológia, tudomány, természettan, törvény, etika – az eszmék valóságos tárháza, bőséges készletekkel mindenből. Ezért emlegetik úgy a zsidóságot, hogy „a könyv népe”. A Tóra tanulása alapvető fontosságú micva, mert csak általa tanulhatjuk meg, hogyan kell zsidóként élni.

 

A róka és a hal

Egy talmudi történet írja ezt le a legjobban: Egyszer a rómaiak gonosz kormánya kiadott egy rendeletet, amellyel megtiltották, hogy a zsidók tanulják és gyakorolják hitüket. Pápusz bár Judá látta, hogy Ákivá rabbi nyilvánosan összehívja az embereket, és a Tórát tanítja nekik. Amikor Pápusz megkérdezte tőle, hogy nem fél-e a kormánytól, Ákivá egy tanmesével válaszolt: „A róka egyszer a folyóparton sétált, és látta, hogyan vetik fel magukat a vízből a halak. – Mi elől menekültök? – kérdezte tőlük. – A halászok hálóitól – felelték. – Miért nem jöttök ki inkább a szárazra, hogy együtt éljünk, ahogy őseink is együtt éltek? – A halak így feleltek: – És még téged neveznek a legokosabb állatnak? Hiszen te bolond vagy! Ha félünk a vízben, amely a lételemünk, mennyivel inkább félnénk egy olyan közegben, amelyben meghalunk?

– Látod – mondta Ákivá rabbi –, velünk ugyanez a helyzet. Ha a Tóra-tanulás közben bajban vagyunk, képzeld csak el, mennyivel rosszabb lenne, ha elhanyagolnánk. A Tórát a vízhez hasonlítják, minekünk pedig csak akkor van egy parányi esélyünk az életben maradásra, ha a tengerében úszunk.

 

Megjegyzendő gondolatok

Az Örökkévaló szimfóniájában vannak bizonyos vissza-visszatérő főtémák, amelyek az egész mű hangulatát meghatározzák. A sok száz közül most csak néhányat említek, amelyeket különösen fontosnak tartok:

* Az Örökkévaló és az ember között szövetség áll fenn. – Kössünk egyezséget! – mondja az Örökkévaló: ha mi betartjuk az egyezséget, betartja Ő is. Újra és újra emlékezetünkbe idézi, hogy ha hallgatunk rá, akkor gondoskodik rólunk. És mit kíván tőlünk az Örökkévaló? Összesen 613 törvény van, Jesájá azonban ezt mindössze két elvben foglalja össze őket: „Őrizzétek meg a jogot, és cselekedjetek igazságot!”. A Talmud még ennél is tovább megy: „Mikor pedig Chábákuk próféta előállt, ő egyetlen elvben foglalta össze a 613 parancsolatot: Az erényes ember hite szerint él.” Az Örökkévaló pedig, ezért állandó gondoskodást, isteni iránymutatást és áldást ígér.

* A büntetés és jutalom isteni elve a „szemet szemért”[2]. Az egyiptomiak a Nílusba fojtották a zsidók kicsinyeit – azzal bűnhődtek, hogy a Vörös-tengerbe fulladtak. Jákob becsapta apját, hogy ő kapja az áldást – később őt csapta be apósa, Lábán, aki nem a kért lányt adta hozzá feleségül, majd becsapták a saját gyermekei is, akik azt hazudták neki, hogy Józsefet, szeretett fiát vadállat falta fel. Mirjám, Mózes nővére megvárta, mi lesz a sorsa a bárkának, amelyben öccse volt, hogy segítségére lehessen annak, aki rátalál – sok évvel később, amikor leprás lett, jó cselekedete elnyerte a jutalmát, mert az egész zsidó nép megállt és bevárta, addig nem folytatta az útját. Cselekedeteink következményei előbb-utóbb utolérnek minket – legyenek azok jó vagy rossz cselekedetek.

* Sorsunkat az érdemeink határozzák meg, és nem a születésünk. Az ősi időkben automatikusan az elsőszülött fiú örökölte a jogokat és a kiváltságokat. A Bibliában ennek ellenére számos történetet olvashatunk, amelyben az idősebb fivér átadja a lehetőséget érdemesebb öccsének. Káin idősebb volt, mint Ábel, Jismáel idősebb, mind Izsák, Ézsau idősebb, mint Jákob[3], Rubén idősebb, mint Jehudá és József. Mindegyik említett esetben a fiatalabbak vitték többre, ezzel a Tóra arra tanít, hogy az embernek kezében a sorsa.

* „Emlékezzetek rá, hogy szolgák voltatok Egyiptom földjén.” Múltunk emlékezete megköveteli, hogy fölemeljük az elnyomottakat. A zsidóknak meg kell érteniük, mennyire fontos a szabadság, mivel csak azok ismerik a rabszolgaság igazi borzalmait, akik már maguk is kerültek olyan helyzetbe, ahol nem voltak szabadok.

* A legnagyobb áldás a béke. A köszönésként használt sálom (béke) a zsidók jelszava lett. Ez a Biblia egyik leggyakoribb szava, és ez zárja le a papi áldást: „Áldjon és tartson meg téged az Örökkévaló; ragyogjon rád az Örökkévaló arca, és legyen kegyes hozzád; vegyen pártfogásába az Örökkévaló, és adjon neked békét.” Az istenes élet célja a nemzetek közötti és a családon belüli béke, s hogy ki-ki megtalálja a maga lelki békéjét.

 

Ez a törvény

A történetekbe öltöztetett üzenetek és a témaként gyakran vissza-visszatérő fogalmak lényegében véve törvénycikkelyek, amelyek röviden eszükbe idézik, mit jelent tisztességes embernek, az Örökkévaló gyermekének lenni.

* „Ne állj bosszút, és ne tarts haragot… Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

* „Ne lopjatok, ne tagadjátok le az igazságot, és ne hazudjatok egymás ellen.”

* „A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.”

* „Ne átkozd a süketet, és a vak elé ne vess gáncsot[4], hanem féld Istenedet.”

* „Ne kövess el igazságtalanságot az ítéletben, ne légy tekintettel a szegényre, és ne tiszteld a hatalmas személyét, igazsággal ítéld meg embertársadat.”

* „Ne járj, mint rágalmazó néped között, ne maradj tétlen felebarátod vérénél.”

* „Ne gyűlöld testvéredet szívedben[5], feddjed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt.”

* „És amikor learatjátok országotok aratását, ne arasd le teljesen földed szélét, és ami elhullott, ne szedegesd föl; szőlődet ne böngészd, és szőlőd elhullott szemeit ne szedegesd föl: a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat.”

Ez csak egy csekély szelete a judaizmus alkotmányának. Képzeljük csak el, milyen lenne a világ, ha ezeket a törvényeket elfogadnák a nemzetközi jog alapjának…

 

Kezdet és vég

Mivel egy ilyen kurta áttekintésben nem lehet az egész Bibliát ismertetni, ezért próbáljuk meg úgy összefoglalni, ahogyan a Talmud teszi. A Biblia a kötelességeinket összefoglaló nyitó és a zárófejezetekben az Örökkévalóval kapcsolatos dolgokra tanít minket. A Börésit elején az Örökkévaló felruházza a mezítelen Ádámot és Évát az Édenkertben. Utolsó cselekedete pedig az, hogy lerója végső tiszteletét Mózes előtt. A mondandó? Az ember öltöztesse föl a mezíteleneket, és temesse el a halottakat – és tegyen meg minden más, együttérzésről és szeretetről tanúskodó cselekedetet, amiről az Örökkévaló két említett jócselekedete között a Biblia lapjain olvashatunk.

 

Összefoglalás

Legalább ennyit illik tudni:

* A Pentateuch, a Chumás, Mózes öt könyve a zsidó vallás legszentebb könyve, s a vallás minden fontos tanításának forrása.

* A Zsidó Biblia legfontosabb eleme a Tóra (Mózes öt könyve és a próféták könyvei).

* A Bibliai hősök és történetek fontos etikai elveket példáznak, s a mai napig fontos üzeneteket hordoznak.

* A Biblia törvényei a forrásai a demokratikus elveknek és a szeretet és együttérzés általánosan elismert fogalmainak.

* Az Örökkévaló cselekedeteiről szóló történetek a Biblia elején és végén a judaizmus és a Biblia legfontosabb üzeneteinek hordozói.

[1] A Zsidó Bibliát nem helyes Ótestamentumnak nevezni, mert ez a név a keresztény felfogásból származik, és a zsidók számára kellemetlen felhangjai vannak. A Biblia egyebek között azért is oly féltett kincse a zsidóságnak, mert mindig, minden nemzedék számára új, friss és fontos. Ez nem a zsidók „Ótestamentuma” – ez maga a Testamentum.

[2] A „szemet szemért” témakörével későbbi bibliai történetek is foglalkoznak. Az egyik ilyenben Sámson a szemével vétkezik, filiszteus nők után sóvárog. Mikor a filiszteusok elfogják, megkínozzák, és kiszúrják a szemét.

[3] A gonosz Ézsau Jákob idősebb ikertestvére volt. Genetikusan egyformák voltak ugyan, erkölcsileg azonban nem. Lehet, hogy a Biblia arra is tanít minket ezzel, hogy nem lehet mindent az öröklődésre fogni.

[4] A „Vak elé ne vess gáncsot!” sokkal több annál, mint amit a szó szerinti jelentése sugall. Ne itass olyan embert, aki nem bírja az italt; ne tegyél drogot egy narkós keze ügyébe; ne mondj el titkot olyannak, aki nem tudja megőrizni. Az említettek mind „vakok” – mármint abban az értelemben, hogy nem látják a cselekedetük következményeit, nekünk pedig nem szabad közrejátszanunk abban, hogy elbotoljanak.

[5] A „Ne gyűlöld testvéredet szívedben” parancsolatát a „feddjed embertársadat” követi. Nem igazi szeretet, ha soha senkit sem bírálunk. Az, aki nem járul hozzá építő kritikával a barátai fejlődéséhez, a lelke mélyén gyűlöli őket.