1. fejezet

A tanúskodás

 

A szombat megszegése

  1. §. Mikor tanúk látják az újholdat, és egy éjjel-nappali útnál kevesebb van közöttük és azon hely között, ahol a bíróság ülésezni szokott, akkor el kell menniük a bíróságra tanúskodni. Ha nagyobb a távolság köztük, nem kell megtenniük az utat, mert a harmincadik nap utáni tanúskodás amúgy sem érvényes, mivel akkor már teljes a hónap.
  2. §. A tanúknak, akik látják az újholdat, még szombaton is el kell menniük a bíróságra tanúskodni, mivel írva van[1]: „Ezek az Örökkévaló ünnepnapjai, amelyeket hirdessetek meg idejükben.” És valahányszor a Tóra az „idejükben” kifejezést használja, a szombati tilalmak feloldhatók.

A szombati tilalmak tehát csak a Niszán hónap újholdja és Tisré hónap újholdja érdekében hághatók át, hogy a megfelelő időben lehessen megtartani e hónapok ünnepeit. A Szentély idején a Ros Chodeskor bemutatandó muszáf áldozat miatt minden egyes újhold érdekében megszegték a szombati tilalmakat, mivel ez az áldozat mindig hatálytalanítja azokat.

  1. §. Ha a bíróság nem ismeri a tanúkat, akkor, ahogy az újholdat megpillantóknak meg kell szegniük a szombatot a tanúskodás érdekében, ugyanúgy az ő szavahihetőségüket igazoló tanúknak is meg kell szegniük azt, és el kell kísérniük őket.

Még ha csak egyetlen tanú van is, aki tanúskodni tud a tanúkról, akkor is meg kell szegnie a szombatot, és el kell kísérnie őket, mert fennáll annak a lehetősége, hogy találkoznak valakivel, aki vele együtt tanúskodni tud majd.

 

Betegség esetén

  1. §. Ha a tanú, aki péntek este megpillantotta a Holdat, beteg, akkor szamárra kell ültetni, [és fel kell szállítani a Legfőbb Bíróságra], még akkor is, ha ágyhoz van kötve.

Ha útközben támadástól lehet tartani, a tanúk viselhetnek fegyvert. Ha hosszú az út a bíróságig, vihetnek magukkal élelmet.

Még ha a Hold nagy is és mindenki számára látható, akkor se mondják „ahogy én láttam, ugyanúgy látták mások is, tehát nem kell megszegnem a szombat törvényeit”, hanem minden olyan embernek, aki látta az újholdat, és alkalmas tanúnak, és egy éjszaka és egy nap megtehető útnyira vagy annál közelebb van, kötelessége megszegni a szombat törvényeit, és el kell mennie tanúskodni…

 

A tábortüzek és a hírnökök

  1. §. Eredetileg, amikor a bíróság megszentelte az újholdat, tábortüzeket gyújtottak a hegycsúcsokon, hogy így értesítsék a távolabb lakókat. Mikor azonban a szamaritánusok aljasul kezdtek viselkedni, és a népet megzavarandó nem a megfelelő időpontokban gyújtottak tábortüzeket, a Bölcsek azt vezették be, hogy futárok útján értesítették a népet.

Ezek a futárok azonban már nem szeghetik meg útjukban sem az ünnepeket, sem a Jom Kipurt, azt pedig mondanunk sem kell, hogy nem szeghetik meg a szombatot sem. Mivel csupán az újhold megszenteléséért, de nem a kihirdetéséért lehet a szombatot megszegni.

  1. §. Hat olyan hónap van, amelyek előtt futárokat küldenek ki, hogy értesítsék a népet. Niszán előtt a Peszách miatt. Áv előtt a böjt miatt (Tisá Böáv). Elul előtt a Ros Hásáná, az újév miatt – azaz hogy készenlétben várhassák Elul harmincadik napját. Ha tudomásukra jut, hogy a Főbíróság megszentelte a harmincadik napot, akkor csak aznap ünnepelnek. Ha nem jut tudomásukra, akkor a harmincadik és a harmincegyedik nap is ünnep (Ros Hásáná), míg a Tisré hírnökei meg nem érkeznek.

Tisré előtt az ünnepek miatt. Kiszlév előtt a Chánuká miatt. Ádár előtt a Purim miatt. Amíg a Bét Hámikdás állt, Ijár hónapra is küldtek ki hírnököket, a „Kis Peszách” miatt.

  1. §. A Niszán és a Tisré hónapot jelentő hírvivők csak az után indultak útnak, hogy fölkelt a Nap, és hallották, hogy a bíróság kihirdette: „Megszen­tel­te­tett” [még akkor is, ha előző este világosan látszott is a Hold]. Ha azonban a bíróság a huszonkilencedik nap végén megszentelte a Holdat, ami, mint magyaráztuk lehetséges, és a futárok hallották, hogy a bíróság megszenteltnek nyilvánította, már aznap este útnak indulhattak.

Ezzel szemben a többi hónapokat bejelentő futárok a Hold megpillantása után még aznap este elindulhattak. Noha a bíróság nem szentesítette az új hónapot, mivel látták az újholdat, ezért útra kelhettek, mert biztosak lehettek benne, hogy a bíróság másnap szentesíti az új hónapot.

 

Hol egy, s hol két napos az ünnep?

  1. §. Bárhol ahova a hírvivők megérkeztek az ünnepek megtartása előtt, az ünnepeket a Tóra előírásának megfelelően csak egy napig ülték. Távoli helyeken, ahová a futárok nem értek el időben, a kétség miatt kétnapos ünnepeket tartottak, mivel nem tudták, melyik napon hirdette ki a Főbíróság az új hónapot.
  2. §. Vannak helyek, ahová a Niszánra kiküldött futárok megérkeznek Peszách ünnepére, de a Tisrére kiküldöttek nem érkeznek meg Szukkot ünnepére. A törvény szerint az lenne eredetileg a helyes, ha ezeken a helyeken, mivel a futárok elértek hozzájuk és közölték velük, mikor van Ros Chodes, hogy egy napig ünnepeljék a Peszáchot, és – mivel a futárok nem értek oda – két napig a Szukkotot. Mindazonáltal, hogy ne legyen különbség az ünnepek között, a Bölcsek érvénybe léptettek egy szabályt, mely szerint mindazokon a helyeken, ahova nem érkeznek meg idejében Tisré hírnökei, minden ünnep két napig tartson. Ebbe még Sávout ünnepe is beletartozik. (Habár ez az ünnep nem a Ros Cho­des­től, hanem a Peszáchtól számított ómer-számlálástól függ.)
  3. §. Hány nappal tudnak többet utazni Niszán hírnökei, mint Tisré hírnökei? Kettővel, mivel Tisré hírnökei nem utaznak Tisré első napján, mivel az ünnep (Ros Hásáná), és a tizediken sem, mert az Jom Kipur.

 

Hány futár szükséges?

  1. §. Nem szükséges hogy a futárok ketten legyenek, hanem akár egyetlen ember állításának is hinni lehet. Sőt, ez nem csak a futárokra vonatkozik, hanem még ha egy utazó kereskedő jár is arra, és azt mondja: „Hallottam a bíróságtól, hogy az új hónap ezen és ezen a napon szentesíttetett”, akkor el lehet hinni neki, és ennek megfelelően lehet megrendezni az ünnepeket.

Ennek az az oka, hogy a dolog végül is kiderül, következésképp egyetlen elfogadható tanú szava is elegendő…

 

[1] 3Mózes 23:5.

Megszakítás