- fejezet
A Szóbeli Tan
A magyarázat szükségessége
Annak ellenére, hogy a zsidó vallás felfogása szerint a Tóraadás isteni megnyilatkozásának pillanatától fogva a Tóra törvényeinek hitelességéhez nem fér kétség, és elképzelhetetlen az ember általi változtatás a Tóra törvényein, mégis az emberi racionális gondolkodás és az annak segítségével tett következtetések az Írott Tan megszületésével egyidős, létfontosságú alkalmazások. Mint minden jogrendszerben a jogalkotó – a mi esetünkben Isten – nem írja és nem is írhatja le az összes lehetséges precedenst, hanem általános irányvonalakat ad meg, melyeket „a törvényhozónak” – a mi esetünkben a törvényt tanulmányozó bölcseknek, rabbiknak – kell az egyes precedensekhez igazodva szabályokká alakítani[1]. Különösen így van ez a gyakran szűkszavú Tóra esetében. A Tóra nem egy helyen tömör és elvont törvényeit kénytelenek vagyunk magyarázni, ha azt a gyakorlati életre valóban kiterjedő szabályozássá akarjuk tenni. Ahhoz például, hogy a „Ne dolgozz szombaton” parancs[2] valós alkalmazható gyakorlattá legyen, fontos meghatároznunk, hogy a Tóra szerint mi a munka. A Törvény alkalmazásához szükséges értelmezés és a le nem írt részletek kikövetkeztetése adja a Szóbeli Tan szükségességét és tartalmának gerincét.
Az értelmezők
A Tóra magyarázása és értelmezése a Tannal foglalkozó rabbik és bölcsek feladata, amiként a Tóra is mondja[3]: „Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a helyről, melyet kiválaszt az Örökkévaló; és őrizd meg, hogy cselekedjél aszerint, amire téged tanítanak. A tan szerint, melyre téged tanítanak, és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.”
A Tan magyarázásának és a törvénykezés jogrendszerének szükségességét már Jitro történetéből[4] is tudjuk. Jitro – Mózes apósa – nem sokkal a Szináji Kinyilatkoztatás után látogatást tesz a zsidóknál, és azt látja, hogy az egész nép ügyes-bajos dolgaival, peres ügyeivel egyedül Mózes foglalkozik. A dolog szervezeti lehetetlenségét felismerve Jitro rámutat: „El fogsz lankadni te is, meg a nép is, mely nálad van, mert túlságos nehéz a dolog neked, nem bírod azt végezni egyedül.”[5] Mózesnek azt ajánlja, hogy válasszon bírákat, akik „tegyenek törvényt a nép között minden időben”, hozzá pedig csak a „nagy ügyeket” hozzák. A bírák rendszerét később maga Isten erősíti meg, mikor azt parancsolja Mózesnek, hogy „Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a Gyülekezés Sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van, és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne viseld te magad.”[6] A Talmud szerint ebből alakul ki a zsidó jogrendszer legfelsőbb fóruma a 71 tagú legfelsőbb bíróság, a Szánhedrin.[7] A bíróságok és törvénykezési intézmények létrehozatalát a Tóra explicit egy másik helyen is megszabja: „Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban, melyeket az Örökkévaló, a te Istened ad neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igazságos ítélettel.”[8] Kialakul a zsidó törvénykezés, és törvényértelmezés komoly rendszere, amely a racionális érvelésen, és az isteni akarat Bibliából kikövetkeztethető igazságának megtalálásán alapszik. Az a törvénykezés, amelyben mindig végül a többség elve dönt,[9] így téve a törvényt mindenki számára kötelezővé.
A megkérdőjelezhetetlen Írott Tan mellett tehát szükség van a törvényt értelmező Szóbeli Tanra is. Jóllehet mindkettő ugyanazon Tóra szerves része, a hierarchikus különbség megmarad, ami – egészen a II. Jeruzsálemi Szentély lerombolásáig és a zsidó nép végső diaszpórába kerüléséig – abban is megmutatkozik, hogy a Szóbeli Tan, miként nevében is benne van, nincs papírra vetve.
A Szóbeli Tan három összetevője
A Szóbeli Tan eddig taglalt jellemzője az Írott Tan értelmezése volt. Van azonban a Szóbeli Tannak két további alkotó eleme: a hagyomány és a rabbinikus rendeletek.
Összefoglalva tehát a Szóbeli Tan három részre osztható: 1. az Írott Tan értelmezése, 2. a hagyomány útján fennmaradt mózesi törvény és 3. a nemzedékenként hozott rabbinikus rendeletek.
Részletesebben:
- Az Írott Tan értelmezése: A Tóra szövege szent és megfogalmazásában minden betűnek megvan a maga helye, nincsenek benne véletlen nyelvtani hibák, tartalmi hiányosságok vagy ellentmondások. Ebből kifolyólag a Tóra szövegéből – az első olvasatra nem is észlelhető – részletekre következtethetünk racionális úton. A racionális következtetéseknek is megvannak a maguk keretei és szabályai. Van[10] ugyanis 13 logikai szabály, melyeknek alkalmazása a szöveg értelmezésében megengedett. Ezek a szabályok a szöveg „használati utasításaiként” alkalmazandóak.
Ilyen logikai szabály például a „könnyebbről nehezebbre” való következtetés elve: A Tóra semmit sem ír fölöslegesen. Elég egy „könnyebb dolgot” megtiltania, hogy a „nehezebb” (súlyosabb) tilalomra következtetni tudjunk. Például a tiltott nemi kapcsolatok terén a „Fiad leányának vagy leányod leányának szemérmét föl ne fedd …”, amelyet a Tóra kimondottan említ[11], ellentétben a „fiaddal” vagy „lányoddal”, amit a bölcsek a fenti elv alapján következtetnek[12].
- A Mózesi hagyomány (הלכה למשה מסיני): Az Írott Tanból kimaradt, de szájhagyomány útján fennmaradt Mózesi törvények, melyeknek hierarchikus elhelyezkedése egy szinten van a Tórában leírt, vagy a szövegből kikövetkeztetett szabályokkal. Magából a Tórából tudhatjuk, hogy léteznek olyan részletei a Tórának, melyeket Mózes megkapott Istentől, de valamilyen oknál fogva nem írt le. A Deuteronómiumban utal erre Mózes, amikor azt mondja, „akkor vághatsz marhádból és juhaidból, melyeket az Örökkévaló neked ad, úgy amint én neked parancsoltam….”[13] Ebből egyértelműen kiderül, hogy Mózes meghatározta a kóser vágás ma is ismert részletes szabályait, ugyanakkor az írott szövegben a szabályokat sehol sem találjuk.
A Mózesi hagyomány általában nem teljesen ismeretlen fogalmak egészét hagyja meg, hanem inkább a szövegben említésre kerülő, de nem kifejtett törvények részleteinek meghatározásában segít. Ilyen például a tfilin parancsa, amelyet a Biblia négy helyen is említ,[14] mint a fejre és kézre tekerendő jelet, de részleteit nem fejti ki. Ezzel együtt a tfilin készítésének és előírásainak szabályai nagymértékben Mózesi hagyományként maradtak ránk.[15]
- A rabbinikus rendeletek: A Tóra felhatalmazza az egyes nemzedékek bölcseit, hogy az aktuális társadalmi, erkölcsi viszonyoknak megfelelően „védőgátat emeljenek”[16] a Tóra törvényei köré. E védő intézkedések értelme a tórai szabályok megszegésének megelőzése. Ez a harmadik kategória, az előzőekhez hasonlóan a Szóbeli Tan része, de hierarchikus alsóbbrendűsége a fentiekhez képest karakterisztikusan hangsúlyozott. A zsidó jogban állandóan visszatérő fogalom a mideorájtá (מדאורייתא), és a miderábánán (מדרבנן) – a „tórai törvény” és a „rabbinikus törvény” – meghatározás, amely természetesen nem a rabbinikus szabályok kevésbé kötelező voltát jelenti, hanem csupán a súlyponti különbséget hangsúlyozza. Ezzel az állandó hangsúllyal tudunk megfelelni annak a bibliai törvénynek is, miszerint „ne adj hozzá, és ne végy el belőle”, ugyanis a rabbik törvényei nem a 614. parancsolatként jelennek meg, hanem mint a 613 parancsolat egyikét szolgáló, betartását könnyítő védőintézkedés.
Példa erre a szombati mukce tilalom[17], amely – a szombati munkatilalom megszegésének megelőzéseként – elsősorban a szombaton tiltott munkákra rendeltetett használati tárgyak mozgatását tiltja.
A Szóbeli Tan főszereplője mindhárom kategóriában nem a leírott szó, hanem a bölcs, az ember által kikövetkeztetett, átadott vagy meghozott törvény. Honnan merítik a bölcsek autoritásukat arra, hogy feltételezzék jogosultságukat ezeken a területeken? A Biblia ezekre a következő mondatban teljesen egyértelműen rámutat erre:
Ha nehéz lesz neked valami az ítélkezéshez, vér és vér között, jog és jog között, sérelem és sérelem között, bármely pörös ügy kapuidban, akkor kerekedj föl és menj el arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened. És menj el a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg, hogy tudtodra adják az ítélet igéjét. Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a helyről, melyet kiválaszt az Örökkévaló; és őrizd meg, hogy cselekedjél mind aszerint, amire téged tanítanak. A tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.[18]
Ha a szöveget jobban szemügyre vesszük, akkor azt vehetjük észre, hogy e parancs nem csak általánosságban véve ad felhatalmazást a Bölcseknek, hanem részletesebb fennhatóságot is meghatároz számukra. Az idézetben ugyanis három hasonló kifejezés ismétlődik: „A tan szerint, melyre téged tanítanak[19], … melyet neked mondanak, melyet tudtodra adnak.” Ez a három kifejezés a Szóbeli Tan feljebb részletezett három tartalmi elemére utal.[20] A tanítanak kifejezés azokra a szabályokra vonatkozik, amelyeket a Bölcsek elővigyázatosságból hoznak, védve a törvény épségét. A mondanak a Tóra szövegéből kikövetkeztetett szabályokra utal. A tudtodra adnak, pedig azokat a törvényeket takarja, amelyek a szájhagyomány útján maradnak fenn.
[1] Lásd másképpen Silberg, Moshe: Kitvé Moshe Silberg, Kách dárko sel Tálmud. Hocáát szfárim ál sém J. L. Magnes, Jeruzsálem 461. l.
[2] 2Mózes 20:10.; 5Mózes 5:14.
[3] 5Mózes 17:10–11.
[4] 2Mózes 18.
[5] Uo.:18.
[6] 4Mózes 11:16–17.
[7] Szánhedrin 2a: „A hetven bölcs, és felettük Mózes kiteszi a hetvenegyet.”
[8] 5Mózes 16:18.
[9] Lásd 2Mózes 23:2.; Talmud, Szánhedrin 1:6.
[10] Ezek a szabályok is annak a Mózesi hagyománynak a részei, amelyet az alábbiakban taglalunk.
[11] 3Mózes 18:10.
[12] Talmud, Jövámot 2b; Széfer hámicvot 336. tilalom.
[13] 5Mózes 12:21.
[14] 2Mózes 13:9.; uo. 16.; 5Mózes 6:8.; uo. 11:18.
[15] Lásd Misne Torá, A szeretet könyve, A tfilin szabályai 1:3.: „Tíz dolog van a tfilin szabályát illetően, amely a Mózesi hagyományra eredeztethető…”.
[16] Lásd Talmud, Ávot 1:1.
[17] Talmud, Sábát 123b; Lásd még Misne Torá, Az idők könyve, A szombat szabályai 25–26. fej.
[18] 5Mózes 17:8–11.
[19] Így áll a Hertz féle fordításban, de ebben az esetben a יורוך szó találóbb fordítása „mutatnak neked” vagy az „utasítanak”.
[20] Misne Torá, Bírák könyve, Lázadók szabályai 1:2.
