Jehosua pedig; Nun fia eltelt a bölcsesség szellemével, mert rátette Mózes a kezeit és Izrael fiai hallgattak rá és úgy cselekedtek, amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek. (5Mózes 34:9)
A Tóra utolsó hetiszakaszának végén Mózes, a nép vezetője meghal a Névo-hegyen és a korábbiak értelmében Jehosua bin Nun veszi át a zsidó nép vezetését. Az ő feladata, hogy bevezesse a zsidó népet az Ígéret Földjére. Jehosua még Egyiptomban született – azon kevesek között volt, akik a kivonulás nemzedékéből megérhették az Izrael Földjére való bevonulást – és Mózes halálát követően 28 éven át, egészen haláláig vezette a zsidókat erős kézzel. Történetét Jehosua (Józsué) könyve írja le.
Az Efrájim törzsébe való Jehosua eredeti neve Hoseá volt. Mózes adta hozzá e névhez az Istent jelképező jud betűt, és így lett Hoseából Jehosua. Jehosua Mózes hűséges segítője volt, akiről azt mondja a Tóra (Smot 33:11), hogy „nem mozdult a sátorból”, vagyis mestere szívvel-lélekkel elkötelezett volt Mózes mellett. Hősiesen vett részt az ámálek ellen vívott háborúban. Amikor Mózes fent volt a Szináj-hegyen, Jehosua a hegy lábánál várta őt. A hagyomány átadásában is kiemelkedő szerepe volt, ahogy az Atyák bölcs tanításaiban (1:1) olvassuk:
Mózes átvette a Tant a Szináj-hegyen, és átadta azt Jehosuának. Jehosua átadta a Véneknek, ők meg a prófétáknak. A próféták pedig átadták a Nagy Gyülekezet tagjainak.
Vagyis a szóbeli tant, melyet Mózes az írott tannal, a Tórával együtt vett át a Szináj-hegyen, Jehosua vette át Mózestől és adta tovább a prófétáknak, akik utána következtek.
Jehosua leghíresebb tette talán a kémek történetéhez fűződik. A tizenkét kém között ő képviselte Efrájim törzsét. A sivatagba visszatérve tíz kém megrémítette a zsidókat, és ennek következtében az Örökkévaló úgy határozott, hogy senki nem léphet be a kivonulás nemzedékéből Izraelbe. Mindössze ketten: Jehosua bin Nun és a Jehuda törzsébe való Kálev ben Jefune próbálta (sikertelenül) meggyőzni a népet arról, hogy milyen jó a föld, ahova Isten beviszi majd őket.
Mózes a halála előtt Jehosuára ruházta a nép vezetését, és a Mózes halála utáni harmincnapos gyász végén, niszán hónap negyedikén Jehosua megkapta az isteni parancsot: keljen át a zsidók élén a Jordán-folyón. Addigra a nép már jó ideje Jerichóval szemben, Moáv hegyeinek lábánál táborozott, és csak erre a parancsra vártak. Három nappal később csodás módon, akárcsak korábban a tenger, most a Jordán vize vált ketté, és a zsidók száraz lábbal vonultak be a Szentföldre. Jehosua feladata az ország meghódítása és a föld felosztása volt. Átkeltek a Jordán folyón, Jehosua körülmetélte az összes férfit a népből – ezt a micvát a veszélyek miatt nem tartották a pusztában –, és bemutatták a peszách áldozatot:
És táboroztak Izrael fiai Gilgálban és tartották a peszáchot a hónap tizennegyedik napján este Jerichó síkságain. És ettek az ország terméséből a peszách másnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonaszemet, ugyanazon a napon. És megszűnt a manna másnap, mikor ettek az ország terméséből… (Jehosua 5:10-12)
Jehosua néhány különleges, egyszeri micvát is kapott, ilyen volt a törvényoszlop felállítása a Jordánban (ide kattintva olvashat róla) vagy az áldások és az átkok a két hegyen, a Hár Grizimen és a Hár Éválon – erről például itt írtunk.
Közvetlenül a Jordánon való átkelés után két kémet küldött Jehosua Jerichó városába: Kálevet és Pinchászt, akik Rácháv segítségével menekültek el a városból. Az örömlányként tevékenykedő Rácháv később csatlakozott a zsidó néphez és elkötelezett hite miatt kiérdemelte, hogy Jehosua feleségül vegye. Leszármazottaik között nyolc próféta volt. Rácháv történetét itt olvashatják.
Jehosua első győzelme Jerichó bevétele volt. Ezt követően további hét éven át vezette a zsidók háborúit, legyőzve 31 királyt és meghódítva a földjeiket, sokszor nyílt isteni segítséggel, ahogy az Jerichó bevételénél történt, amikor körmenetek és a sófár hangja nyomán omlottak le a város erős falai. Egy másik híres csoda akkor történt, amikor a zsidók Givonnál mérkőztek meg öt emori királlyal, és Jehosua megállította a Napot, hogy katonái még aznap, napvilágnál legyőzhessék ellenfeleiket. Áj városának elfoglalása után Jehosua az Évál-hegyen oltárt épített az Örökkévalónak, melynek maradványai ma is állnak. További hét éven át a föld felosztását felügyelte.
Két évvel a halála előtt Jehosua összegyűjtötte a népet Sechem városában, és figyelmeztette őket arra, hogy mindig Isten útját kell követniük. Amikor 110 éves korában elhunyt, Efrájim hegyei közt temették el. A nép élén a bírák (softim) követték őt.
A Talmud (Bává Bátrá 75a) Mózest a Naphoz, jehosuát a holdhoz hasonlítja. Mózes volt a fényforrás, mert ő hozta el a zsidónépnek az Örökkévaló Tóráját és az isteni fényt. Jehosua vele szemben a Holdhoz hasonlatos. A Holdnak nincs saját fénye, csupán visszaveri a Nap Fényét. Míg Mózes az égi fényt hozta el a földre, addig Jehosua a fizikait emelte magasabbra, átalakítva fizikai világunkat, hogy olyan legyen, akár a Hold, vagyis befogadja az isteni fényt.
Írásunk a chabad.org összefoglalójának felhasználásával készült.
