Cvi Freeman
Szombat, a gondolat világa
Van valami, ami világéletemben zavart a Tóra teremtésről szóló beszámolójában: A „Legyen világosság!” szavakban nincs meg az a pátosz, amit egy ilyen hatalmas Teremtő megnyilvánuláshoz társítanánk. Fagyosnak és távolságtartónak hangzik.
Talán inkább így: „És a Teremtő eltöprengett a világosság fogalmán, és miközben töprengett, létre jött a fény”? Vagy inkább így: „És akkor feltámad a Legfelsőbb Tudatban a világosság eszméje, s lőn fény”? Leginkább azt nem értem, hogy miért kellett a Teremtőnek megszólalnia ahhoz, hogy teremtsen? Hát nem lenne csodálatosabb, ha mindnyájan csak egy gondolat lennénk?
Valójában azok is vagyunk. Így kezdődtek a dolgok. És így kapcsolódunk a szombathoz.
Először volt ugyanis az Eszme Világa. Az írott Tóra nem ezzel a világgal kezdődik. A Tóra a bét-tel, a héber ábécé második betűjével kezdődik – a történet második részénél. Először azonban volt egy világ, amely épp hogy kisugárzott egy gondolatból – és sosem hagyta el azt a helyet.
A történet második része az, amikor ezek a gondolatok leereszkedtek, hogy fizikai világgá váljanak, egy olyan hellyé, amely el van választva a Teremtőjétől, a forrásától. Mint a beszéd: szavaid eltávolodnak tőled, és valaki más részévé lesznek.
Ebben a világban élünk hat napig: egy olyan világban, amely úgy tesz, mintha nem lenne forrása. Megpróbáljuk időnként úrrá lenni fölötte, sokszor megpróbál úrrá lenni rajtunk, és mindketten úgy teszünk, mintha ez egy valós, autonóm világ lenne. Mintha létezne egy világ, léteznénk mi, és függetlenek lennénk egymástól.
Ekkor azonban, a hetedik napon a Teremtő megengedte a világnak, hogy belekóstoljon az „Eszme Világa” magasabb szintjébe. Azáltal hangolódunk rá, hogy nem erőltetünk semmit, és nem hagyjuk, hogy minket erőltessenek. Nem változtatunk semmin. Nem alkotunk semmit. Nem gyújtunk tüzet, nem főzünk, nem szennyezzük a levegőt, nem létesítünk elektronikus kapcsolatokat. Csak meditálunk, szemlélődünk és örülünk. Ráérzünk egy világra, amely nem más, mint egyetlen hatalmas, kifejező és csodálatos gondolat.
Aztán visszatérünk a következő hat naphoz – de már megtapasztaltuk e másik világ rejtett igazságát. Beláttunk a színfalak mögé. Most már szét tudjuk tépni. Fel tudjuk tárni azt a magasabb szintet, hogy bevilágítsa hétköznapi világunkat.
