Biblia
A nép kormányzása[1]
- a) Bírák és igazságszolgáltatás[2]
5Mózes 16:18-20.
- Bírákat[3] és felügyelőket[4] adj magadnak minden kapudban[5], amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad, törzseid szerint[6], hogy ítéljék a népet igaz ítélettel[7]. 19. El ne hajlítsd[8] az ítéletet, ne tekints személyt[9] és ne fogadj el megvesztegetést[10], mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemét[11] és elferdíti az igaz szavait[12]. 20. Igazságot, igazságot[13] kövess[14], hogy élj[15] és bírd az országot, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.
Maimonidész saját kézzel írt Misna magyarázatának egy oldala
[1] Ez a rész intézkedéseket tartalmaz a bírák, a király, a papok és a próféták felől, akik mind a héber állam tisztviselői, illetve szellemi vezérei.
[2] Intézkedni kell a rendezett polgári közigazgatás dolgában. Az igazságszolgáltatás legyen független, könnyen elérhető és teljesen pártatlan; v. ö. 2Krónikák 19:5-11.
[3] Bírákat. Helyi világi tisztviselők, akik ítéletet hoznak.
[4] felügyelőket. Vagy: „tisztviselőket” (Az Imit régi fordítása); héberül: sotrim; lásd 1:15.
[5] minden kapudban. Vagy: „az összes kapuidban”. A törvényszéki tárgyalások rendesen a város kapuiban folytak le.
[6] törzseid szerint. Azaz, minden törzsnek saját városában.
[7] igaz ítélettel. A bírák legyenek hozzáértők és pártatlanok és ne válasszák őket társadalmi vagy családi okokból; lásd 1:13.
[8] El ne hajlítsd. Ezek a parancsok egyesszámban vannak, mintha egyenként szólnának minden bírónak (Ibn Ezra). Vö. 2Mózes 23:6.
[9] ne tekints személyt. Az Imit régi fordítása: „ne ismerj tekintélyt”. A héber szólásmód azt jelenti, ne légy részrehajló; vö. 3Mózes 19:15. Teljes becsületességgel kell az ügyet meghallgatni, akár kicsiny, akár nagy összegről van szó, a peres fél akár szegény, akár gazdag (Szánhedrin 8a.). A rabbik azonban elrendelték, hogy kivételt kell tenni az árva esetében, akinek ügyét elsősorban kell meghallgatni; azután az özvegyét; továbbá egy nő ügyét előbb kell meghallgatni, mint egy férfiét (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 15:2.). A bíró mindenkit türelemmel és udvariasan hallgasson meg. Óvakodnia kell attól a kísértéstől, hogy igazságtalan ítéletet mondjon a szegény iránti szánalomból. „A bíró ne mondja: Ez az ember szegény, ellenfele gazdag és az utóbbinak kötelessége rajta bajában segíteni. Tehát a gazdag ellen fogok dönteni és így segítek a szegényen, anélkül, hogy alamizsnát kelljen elfogadnia. Azt se mondja a bíró: Hogyan szégyenítsem meg a gazdagot egy ilyen kis összeg miatt. Az ő javára fogok dönteni, de azután megmondom neki, hogy ajándékozza oda az összeget a szegénynek.” (Szifrá 3Mózes 19:15.) Lásd 2Mózes 23:3.
[10] megvesztegetést. Vagy: „ajándékot”. A bírónak tilos bármiféle ajándékot elfogadni; lásd 27:25. Keleten igazságos bírónak tartották azt, aki csak attól a féltől fogadott el ajándékot, akinek igaza volt, a zsidó hagyomány szerint még ilyen esetben sem fogadhat el a bíró ajándékot (Szifré).
[11] megvakítja a bölcsek szemét. A tények és mellékkörülmények tekintetében, s a bíró végül mégis akaratán kívül az ajándékozó félnek fog igazat adni (Kötubot 105a-b.).
[12] az igazak szavait. Azokét, akik különben igazságosak volnának. Deutsch hozzáfűzi magyarázatul: „értsd: a bírák szavait, akiknek igazaknak kell lenniök”. Egyesek a „szavai” helyett „pöreit” fordítanak. Eszerint azt jelentené ez a kitétel, hogy a megvesztegetés eredményeként annak a kárára dől el a pör, akinek igaza van.
[13] Igazságot, igazságot. Vagy: „ami mindenesetre igazságos”, vagy „igazságot, csak igazságot”. Héberül: cedek cedek tirdof. Az „igazság” szó megkettőzése a leghatásosabban hangsúlyozza az igazságosság magasztos kötelességét. „Igazságot, akár hasznodra vagy károdra szolgál, akár szóban vagy cselekedetben, akár zsidóval vagy nem-zsidóval szemben” (Bachja ben Aser). Egy chászid rabbi mondotta, hogy ez a felszólítás: „igazságot, igazságot” magában foglalja ezt is: „Ne használj igazságtalan eszközöket, hogy biztosítsd az igazság győzelmét” – mély értelmű szavak ezek. Az ember nehezen érti meg, hogy az igazság elég erős és elég magasztos ahhoz, hogy győzedelmeskedjen az igazságtalanság fölött segítség nélkül is. A próféták szemében az igazság isteni, ellenállhatatlan erő. Jesájánál például a hqdx szó kettős értelmű: „igazság” és „győzelem”, azaz, az igazság győzelmét jelenti a földön.
[14] igazságot kövess. Ezt a szenvedélyes kifejezést a Tóra emberséges törvényhozása alapgondolatának tekinthetjük és benne tükröződik vissza a zsidó lélek vágyakozása a szociális igazságosság után. Ugyanezt a vágyat juttatják kifejezésre Izráel prófétái, zsoltárosai és bölcsei. „Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak” kiált fel Ámósz (5:24.). Az igazság nem az egyetlen etikai tulajdonság, amelyet Isten az embertől kíván, hanem a legmagasabb rendű tulajdonság. „Igazság és jog trónod talapzata” mondja a zsoltáros (89:15.); ezen nyugszik a monoteizmus gondolata.
Meg kell jegyezni, hogy az igazság eszméje a héber gondolkodásban egészen más, mint a görögben. Platon Köztársaságában, például, a társadalom harmonikus berendezését jelenti, aminek következménye, hogy minden emberi szeg megtalálja a számára alkalmas lyukat, úgyhogy akik alacsonyrendű munkát végeznek, legyenek megelégedve, hogy ezt felsőbbségük köteles szolgálatában végezhetik. Kiemeli az emberi természet egyenlőtlenségét, míg a héber felfogás az igazságról az egyenlőséget hangsúlyozza. Ha meg akarjuk érteni az igazság eszméjét Izráelben, arra kell mindíg gondolnunk, hogy az ember Isten képére van teremtve, hogy minden emberi lényben van egy isteni szikra és hogy minden egyes emberi élet szent és nagy érték. Tehát az emberrel nem lehet úgy bánni, mint egy árucikkel, mint személyiséget kell kezelni; és mint személyiség minden emberi lény jogosan igényt tarthat az életre, a megbecsülésre és munkája gyümölcsére. Az igazság a tisztelettől áthatott megbecsülése mások személyiségének és elidegeníthetetlen jogainak; épígy az igazságtalanság legszembetűnőbb megsértése mások egyéniségének (F. Adler). A zsidóság azt követeli, hogy az emberi személyiséget tisztelni kell minden emberi lényben; a pogány hadifogoly nőben, a bűnösben, sőt még a törvényszék által halálra ítéltben is. A gonosztevőre kiszabott korbácsütéseket szigorúan korlátozni kell, nehogy megbecstelenítsd testvéredet (25:3.); és ha megérdemelte, hogy akasztófa-halálra ítéljék, emberi méltóságát még mindíg tisztelni kell: testét nem szabad éjjelen át az akasztófán hagyni, hanem el kell temetni még azon a napon (21:23.).
Láthatjuk tehát, hogy míg Görögországban az igazság eszméje a harmóniával rokon, a hébereknél a szentséggel rokon.
Jesája (5:16.) kijelentése minden időkre szól „A szent Isten megszenteltetik az igazság által”. Összefoglalva, ahol nincs igazság, ahol nem tudják helyesen és igazán értékelni minden emberi lénynek, mint az igazság Istene alkotásának emberi jogait, ott a vallás megtagadását látjuk. Az elnyomót, aki másokon tipor, különösen az olyanokon, mint az árva és az idegen, aki képtelen arra, hogy védje magát, azt a Biblia Isten és az ember ellenségének tekinti. Az igazságtalanság és az elnyomás teljes eltűnése a Rós Hasáná „semóne eszré”-jében úgy szerepel, mint az ember történelmének végcélja és egyjelentésű Isten királyságának megvalósulásával a földön.
Azonban az igazság több, mint tartózkodás attól, hogy rosszat tegyünk embertársainkkal. „És lészen az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre” (Jesájá 32:17.). Ez pozitív fogalom és magában foglalja az irgalmasságot, az emberszeretetet és minden olyan törekvést, ami mások számára a legmagasztosabb és a legjobb.
Amint a Szentírásban az emet-et („igazság”) rendesen megelőzi a „szeretet” (cheszed vöemet) figyelmeztetve bennünket arra, hogy az igazságot szeretettel kell kimondani, épúgy a cedek szó mellett is, – amit szintén „igazság”-gal fordítunk, – ott van a „szeretet” (cheszed) mint szinonimája, annak kifejezésére, hogy a szigorú igazság végrehajtását enyhítse a szeretet, a szánalom és az emberiesség. „Cselekedjél igazságosan és szeresd a könyörületet” (Michá 6:8.); így foglalja össze a próféta emberi kötelességeinket embertársainkkal szemben. A világ nem állhatna fenn, ha a legszigorúbb igazság (midát hádin) kormányozná, – mondják a rabbik; ezért Isten az ő gyermekeit irgalommal (midát háráchámim) enyhített igazsággal ítéli meg (Bréait rábá 12:15.). Mivel az igazságot (cödáká) ilyen értelemben fogta fel a zsidóság, természetes, hogy a későbbi héberben ugyanez a szó jelenti a „jótékonyság”-ot is.
Az igazság nincs korlátozva az egyének közötti viszonyra sem. Kiterjed az emberi csoportok közötti viszonyra és érvényes a szegény követelései tekintetében a gazdaggal szemben, a segítségre szorulóéra a segíteni tudóval szemben. És amint van szociális igazság, amely megszabja az egyes társadalmi osztályok kölcsönös kötelességeit, épúgy van nemzetközi igazság, amely megköveteli a tiszteletet minden nemzet iránt és hirdeti, hogy egy néptől sem szabad elrabolni nemzeti életét vagy területét, nyelvét vagy szellemi örökségét. Az igazságnak ez a tágasabb felfogása kell majd, hogy áthassa az eljövendő igazi „Népszövetséget”. „Nem tudom, van-e tudomásuk róla, hogy a nemzetek szövetsége egy nagy zsidó próféta, Jesája látomása volt 3000 évvel ezelőtt” (I. C. Smuts); Jesájá 2:1-4.
„A világ a zsidóknak köszöni felfogását az igazságról”, mondja egy amerikai jogász. „Isten megadta nekik a képességet, hogy az örökké változó dolgokon keresztül meglássák a dolgokat, amelyek nem változnak. Ha ennek a jelentőségét és nagyszerűségét összehasonlítjuk minden más népnek minden más győzelmével, jelentéktelenné válnak azok.”
[15] hogy élj. A pártatlan igazságszolgáltatás egyik feltétele Izráel létének, mint nemzetnek. Tanítóink, az elsőtől az utolsóig az igazság gyakorlásának megváltozását a nemzeti hanyatlás legveszedelmesebb jelének tekintik. „Az arra alkalmas bírák megválasztásával megérdemelte Izráel az életet és ez eredményezte, hogy békésen élhetett országában” (Rási a Szifré alapján).
