8. Antológia a Judaizmus témáiból

 

Az étkezés és áldásai a Bibliában

 

Az asztali áldás

5Mózes 8:10.

És enni fogsz[1] és jól fogsz lakni, és áldani fogod[2] az Örökkévalót, a te Istenedet azért a jó országért, amelyet adott neked.

 

Az állatok és az ember eledele

5Mózes 11:13–15.

13. Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre, melyeket ma rendeltem nektek, és szeretettel, tiszta szívből és egész lényetekkel szolgáljátok majd Örök Isteneteket, 14. akkor időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt, hogy be tudjad gyűjteni gabonádat, mustodat és olajodat. 15. Füvet adok mezőidre állataid számára, te is ehetsz és jóllakhatsz.

[A Talmud (Bráchot 40a.) erről megjegyzi, hogy „tilos az embernek az előtt ennie, mielőtt barmát meg nem etetné, amiképp írva van: Füvet adok mezőidre állataid számára, (és csak azután:) te is ehetsz és jóllakhatsz.” ]

 

Vegetarianizmus

1Mózes 1:29–30.

A teremtés korában

29. És szólott Isten: „Íme, odaadtam nektek minden magtermő füvet, amely az egész föld színén van, és minden fát, amelynek gyümölcse magot terem; tiétek legyen eledelül[3]. 30. A föld minden vadjának és az ég minden madarának és mindennek, ami a földön mászik, amelyben élő lélek van, mind a zöld füvet adtam eledelül”. És így lett.

 

1Mózes 9:1–4.

Az özönvíz után

1. És megáldotta[4] Isten Noét és fiait és szólt hozzájuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet. 2. Féljen és rettegjen tőletek a föld minden állata és az ég minden madara; minden ami mozog a földön és a tenger minden hala hatalmatokba adatott. 3. Minden mozgó lény[5], amely él, tietek legyen eledelül; amint a zöld füvet[6] nektek adtam mind. 4. De a húst lelkével, a vérrel[7] ne egyétek.

 

Nem áldozati húsevés

5Mózes 5:19–23.

19. Minden[8] elsőszülöttet[9], amely születik marhád és juhaid közül, a hímet szenteld az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne dolgoztasd szarvasmarhád elsőszülöttjét és ne nyírd meg juhod elsőszülöttjét. 20. Az Örökkévaló, a te Istened színe előtt fogyaszd el azt évről-évre[10] azon a helyen, amelyet kiválaszt az Örökkévaló; te és házad népe[11]. 21. És ha hiba van rajta[12], sánta vagy vak, bármily rossz hiba, ne áldozd az Örökkévalónak, a te Istenednek. 22. Kapuidban eheted; a tisztátalan és a tiszta együtt; mint a szarvast és az őzet. 23. Csak vérét ne edd; a földre öntsd ki, mint a vizet.

 

 

Állatok levágása táplálkozás céljából

5Mózes 12:20–22.

20. Ha majd kitágítja[13] az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint mondta neked és azt mondod: húst szeretnék enni, mert a lelked vágyik[14] húst enni: lelked egész kívánsága szerint ehetel húst. 21. Ha a hely, amelyet az Örökkévaló, a te Istened kiválaszt, hogy odahelyezze a nevét, messze lesz tőled, akkor levághatsz marhádból és apró jószágodból, amelyet az Örökkévaló adott neked, úgy, amint parancsoltam néked[15], és egyél kapuidban lelked egész kívánsága szerint. 22. Úgy egyed azt, amint eszik a szarvast és az őzet[16], a tisztátalan és a tiszta mind egyformán ehet belőle[17].

 

Óvás a vér élvezete ellen

Uo. 23–25.

23. De[18] óvakodjál[19]: ne edd a vért, mert a vér a lélek[20], és ne edd a lelket a hússal[21]. 24. Ne edd azt[22]; öntsd ki a földre[23], mint a vizet. 25. Ne edd azt, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek[24] utánad, ha azt teszed, ami helyes az Örökkévaló szemében.

 

3Mózes 17:10–14.

10. És akárki Izrael házából és a jövevények közül, aki közöttük tartózkodik, aki eszik bármiféle vért[25], arcomat majdan az ellen a személy ellen fordítom, aki eszi a vért és kiirtom őt népe közül. 11. Mert a testnek lelke[26] a vérben van és én elrendeltem nektek[27] az oltáron, hogy engesztelést szerezzen lelketek számára, mert a vér az, ami a lélekben engesztelést szerez[28]. 12. Azért mondom[29] Izrael fiainak: Senki közületek ne egyék vért; a jövevény sem, aki közöttetek tartózkodik, ne egyék vért. 13. És akárki Izrael fiai közül és a jövevények közül, aki közöttük tartózkodik, aki vadászva elejt vadat[30] vagy madarat, melyet enni szabad, bocsássa ki vérét és födje be porral[31]. 14. Mert ami a testnek lelkét illeti, a vér benne egy a lelkével és mondtam Izrael fiainak: semmiféle húsnak vérét ne egyétek; mert a testnek a lelke a vér, bárki eszi, irtassék ki.

 

3Mózes 19:26.

Ne egyetek semmit vérével[32]; ne űzzetek varázslást[33] és ne jósolgassatok[34].

 

A zsír és a vér tilalma

3Mózes 7:22–27.

22. És szólt az Örökkévaló Mózeshez; mondván: 23. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Ne egyétek a zsírját[35] se ökörnek, se juhnak, se kecskének[36]. 24. Elhullott állatnak[37] zsírja és széttépett állatnak zsírja földolgozható bármilyen munkára, de semmi esetre se egyetek belőle. 25. Mert bárki eszik oly barom zsírjából, amelyből tűzáldozatot áldoznak az Örökkévalónak, az a személy, aki eszi, irtassék ki népe közül. 26. Semmi vért ne egyetek a ti lakhelyeiteken, sem madárét, sem baromét[38]. 27. Az a személy, aki vért eszik[39], irtassék ki népe közül.

 

3Mózes 3:16–17.

16. És füstölögtesse el a pap az oltáron; tűzáldozati kenyérként, kellemes illatul. Minden zsírt az Örökkévalónak. 17. Örök törvény[40] ez nemzedékeiteken át, minden lakhelyeteken; semmiféle zsírt és semmiféle vért ne egyetek.

 

Tréfá: a szétmarcangolt hús

2Mózes 22:30.

És szent emberek[41] legyetek nekem; és a mezőn talált szétmarcangolt húst[42] ne egyétek, az ebnek[43] vessétek oda!

 

3Mózes 22:8.

Elhullott vagy vadtól széttépett[44] állatból ne egyék, nehogy tisztátalan legyen általa. Én vagyok az Örökkévaló.

 

A tréfá tisztátlansága

3Mózes 17:15.

15. És akárki[45], aki eszik elhullott vagy vadtól széttépett állatot, akár bennszülött, akár jövevény[46], az mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig, akkor tiszta. 16. De ha nem mossa meg és testét nem füröszti, akkor viselje bűnét.

 

Jechezkél 4:14.

Erre mondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, íme a lelkem nincsen megtisztátalanítva, s elhullott és széttépett állatot nem ettem ifjúkoromtól fogva egész mostanáig és undokság húsa nem jutott az én számba.

 

Uo. 44:31.

Semmiféle dögöt vagy széttépettet, madárból vagy baromból, ne egyenek a papok.

 

A szökőín fogyasztásának tilalma

1Mózes 32:23–33.

23. Fölkelt [Jákob][47] azon éjjel és vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt Jábók[48] gázlóján. 24. Vette őket és átvezette a patakon és átvezette azt, amije volt. 25. És Jákób egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig. 26. És midőn látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját[49] és kificamodott Jákób forgócsontja tusakodás közben. 27. És az szólt[50]: „Bocsáss el, mert feljött a hajnal”; de ő azt mondta: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldottál”. 28. És ő szólt hozzá: „Mi a neved?”[51] Mondta: „Jákób”. 29. És ő szólt: „Ne legyen többé a neved Jákób[52], hanem Izrael[53], mert küzdöttél[54] Istennel[55] és emberekkel[56] és győztél”. 30. És kérdezte Jákób, mondván: „Mondd meg, kérlek, nevedet!” Felelt: „Miért kérdezed a nevemet?”[57] És megáldotta őt ott. 31. És Jákób elnevezte a helyet Penuélnek: mert láttam Istent színről-színre[58] és megmenekült lelkem[59]. 32. Már felkelt reá a nap, mikor elment Penuél mellett; ő pedig sántított[60] csípőjén. 33. Azért nem eszik Izrael fiai a szökőinat[61], amely a csípő forgócsontján van, mind a mai napig, mert megérintette Jákób csípőjének forgócsontját, a szökőínt.

 

Tiszta és tisztátalan állatok

3Mózes 11.

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz[62], mondván nekik: 2. Szóljatok Izrael fiaihoz[63], mondván: Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek minden barom közül, amely a földön[64] van. 3. Mindazt, ami hasadt patájú[65], aminek kettéhasítottak a patái, ami kérődző a barmok között, azt ehetitek. 4. De ne egyétek a kérődzők és a hasadt patájúak közül ezeket: a tevét[66], mert kérődző ugyan, de patája nem hasadt, tisztátalan az nektek. 5. És a hegyi nyulat[67], mert kérődző ugyan, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek. 6. És a nyulat, mert kérődző ugyan, de patája nem hasított, tisztátalan az nektek. 7. És a sertést[68], mert hasadt patájú ugyan és kettéhasított a patája, de nem kérődzik, tisztátalan az nektek. 8. Húsukból ne egyetek és dögüket[69] ne érintsétek, tisztátalanok azok nektek.

 

Tiszta és tisztátalan halak

9. Ezeket ehetitek mindabból, ami a vízben van[70]: mindazt, aminek úszószárnya van és pikkelye a vízben, a tengerekben és a folyókban, azokat ehetitek. 10. De mindazt, aminek nincs úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyókban, a vizek minden csúszó-mászója közül és minden élő állat közül, mely a vízben van[71], undokság[72] az nektek. 11. Undokság legyen az nektek; húsukból ne egyetek és dögüket utáljátok. 12. Mindaz, aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vízben[73], undokság az nektek.

 

Tisztátalan madarak[74]

13. És ezeket utáljátok[75] a madarak közül, nem ehetők azok, undokságok: a sas[76], az ölyv és a keselyű[77]; 14. a kánya és a sólyom faja szerint; 15. minden holló[78] faja szerint; 16. a struccmadár[79], a fecske[80], a sirály[81], a karvaly faja szerint; 17. a kuvik[82], a búvár[83] és a bagoly[84], 18. a hattyú[85], a pelikán[86] és a héja; 19. a gólya[87], a gém[88] faja szerint, a banka[89] és a denevér[90].

 

A szárnyas csúszó-mászók

20. Minden szárnyas csúszó-mászó[91], amely négy lábon jár, undokság az nektek. 21. De ezeket ehetitek mindazon szárnyas csúszó-mászók közül, amelyek négy lábon járnak, amelyeknek szökőszáraik[92] vannak a lábuk fölött, hogy szökdécseljenek velük a földön; 22. ezeket ehetitek közülük: a sáskát[93] faja szerint, a szoleámot faja szerint, a chargólt faja szerint és a chágábot faja szerint. 23. De minden szárnyas csúszó-mászó, amelynek négy lába van[94], undokság az nektek.

 

Az érintés által származó tisztátalanság

24. Ezek által[95] tisztátalanokká lesztek[96]; bárki megérinti dögüket, tisztátalan legyen estig[97], 25. és bárki viszi[98] dögüket, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig. 26. Minden barom, amely hasadt patájú, de nem kettéhasadt és nem kérődző tisztátalan az nektek, bárki érinti azt, tisztátalan legyen. 27. És mindaz, ami talpán jár, a négy lábon járó állatok közül, tisztátalan az nektek; bárki megérinti dögüket, tisztátalan legyen estig; 28. és aki viszi dögüket, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig. Tisztátalanok azok nektek.

 

Tisztátalan csúszó-mászók

29. És ezek a tisztátalanok[99] nektek a csúszó-mászók között, amelyek a földön mozognak: a menyét, az egér, a gyík faja szerint; 30. a cickány[100], a tűzgyík, a csillaggyík, a csiga és a kaméleón. 31. Ezek a tisztátalanok nektek minden csúszó-mászó közül; bárki megérinti őket holtuk után[101], tisztátalan legyen estig. 32. És mindaz, amire hull valami közülük holtuk után, tisztátalan legyen: akár faedény[102] vagy ruha vagy bőr vagy zsák, bármely edény, amivel munkát végeznek, vízbe tétessék és tisztátalan legyen estig, azután tiszta. 33. És minden cserépedény[103], amelybe azokból valami beleesik, minden, ami benne van, tisztátalan legyen, az edényt pedig törjétek el. 34. Minden étel[104] benne, ami ennivaló, amire víz kerül, tisztátalan legyen, és minden ital, amely innivaló, bármilyen edényben, tisztátalan legyen. 35. És mindaz, amire dögükből valami hull, tisztátalan legyen; a kemencét, a tűzhelyet[105] döntsétek le, tisztátalanok azok, és tisztátalanok legyenek nektek. 36. Azonban a forrás[106] és a kút, amelyben víz gyűl össze, tiszta marad, de aki érinti[107] dögüket, tisztátalan legyen. 37. És ha dögükből hull valami a vetőmagra[108], amely vetni való, az tiszta. 38. De ha vizet tesznek a magra és hull reá a dögükből[109], tisztátalan az nektek.
30. És ha elhull[110] valamely barom, amely nektek eledelül szolgál, aki megérinti dögét, tisztátalan legyen estig. 40. És aki eszik dögéből[111], mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig és, aki viszi dögét, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig.
31. És minden csúszó-mászó[112], amely mozog a földön, undokság az, nem ehető. 42. Mindazt, ami hasán[113] jár és mindazt, ami négy lábon[114] jár, mind a soklábúakat[115], minden csúszó-mászót, amely mozog a földön, ne egyétek meg, mert undokságok azok.

 

A törvények erkölcsi jelentősége

43. Ne tegyétek lelketeket undokká[116] semmiféle csúszó-mászó által és meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk, nehogy tisztátalanok legyetek általuk. 44. Mert Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, szenteljétek tehát meg magatokat, hogy szentek legyetek[117], mert szent vagyok Én[118]; meg ne tisztátalanítsátok lelketeket semmi csúszó-mászó által, amely mászik a földön. 45. Mert én vagyok az Örökkévaló, aki fölhozott benneteket Egyiptom országából[119], hogy legyek a ti Istenetek; legyetek tehát szentek, mert szent vagyok én. 46. Ez[120] a törvény a baromról, a madárról és minden élő lényről, amely mozog a vízben és minden lényről, amely csúszik-mászik a földön; 47. hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, az állat között, amelyet szabad enni és az állat között, melyet nem szabad enni.

 

A húsos-tejes tilalma

2Mózes 23:19.

Földed zsengéjének[121] elejét vigyed Örökkévaló Istened házába; ne főzd[122] a gödölyét anyjának tejében.

 

2Mózes 34:26.

Földed zsengéjének elejét vidd Örökkévaló Istenednek házába; ne főzd a gödölyét[123] anyjának tejében.

5Mózes 14:21.

Ne egyetek semmi[124] dögöt[125]; a jövevénynek[126] adjad, aki kapuidban van, hogy egye, vagy add el[127] az idegennek, mert szent nép vagy te az Örökkévalónak, a te Istenednek. Ne főzd meg[128] a gödölyét anyja tejében.

 

A pogányok borának tilalma

5Mózes 32:37–39.

37. És így szól[129]: Hol vannak isteneik, A szikla, ahol menedéket találtak, 38. Akik megették áldozataik zsírját, És megitták öntőáldozatuk borát, Keljenek föl és segítsenek nektek, Ők legyenek a ti oltalmatok. 39. Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az[130], És nincs más isten mellettem: Én ölök és Én éltetek, Én ütöttem sebet és Én gyógyítok, És nincs, aki kiszabadíthat kezemből.

 

Az edények kikóseritása

4Mózes 31:21–24.

21. És Eleázár, a pap, mondta a sereg embereinek, akik a háborúba mentek: Ez a tannak törvénye[131], amelyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek: 22. Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ónt, az ólmot, 23. minden tárgyat, ami átmegy a tűzön[132], vigyétek át a tűzön és tiszta lesz, csakhogy tisztító vízzel[133] tisztíttassék meg; és mindent, ami nem megy át a tűzön, vigyetek át a vízen

[1] És enni fogsz. Figyelemreméltó a parancs, hogy élvezzék az ország terményeit. A világ jó dolgai az emberek élvezetére szolgálnak és nem szabad megütközni azon, hogy szívesen élvezzük azokat, sőt a zsidó felfogás meg is kívánja ezt az embertől.

[2] áldani fogod. Azaz, megköszönöd neki, dicsőíteni fogod hálás szívvel. A rabbik (Bráchot 21a.) ezeket a szavakat parancsnak tekintették és erre alapították azt a rendelkezést, hogy minden étkezést „asztali áldás” kövessen. Mivel „a föld és minden gazdagság rajta az Örökkévalóé – mondja a Talmud –, mindenki, aki valami földi gyönyört élvez és nem mond köszönetet Isteni Ajándékozójának, lopás bűnét követi el Isten ellen” (uo. 35b.).

Az áldás négy részből áll: hálaadás ételért, Izrael országáért, a templomért és általános dicséret és könyörgés. Zsidó felfogás szerint az asztal oltár (uo. 55a.); és minden étkezést kezdetén és végén meg kell szentelni könyörgéssel.

A régi zsidó misztikusok a megszabott áldást vidám himnuszok, a Zmirot éneklése által extatikus elemekkel egészítették ki. Ez az egyedülálló összekapcsolása Isten imádásának és a jókedvnek a zsidó szellem szüleménye, amely összekapcsolja a világit a szenttel és a mindennapi élet cselekedetei fölé az Istenség szivárványát borítja. Az asztali himnuszok éneklésének ezt a szent szokását csakhamar elfogadta az egész zsidóság. Igaz, hogy csak szombaton énekelték, amely nap mindig központi helyet foglal el a hívő zsidó életében. Ilyen módon a szombati étkezés valósággal az öröm szertartása volt. Azok számára, akik énekelnek és gyermekeiket megtanítják énekelni ezeket a gyönyörű himnuszokat és dalokat, a szombat, éppúgy mint őseik számára volt, előéreztetése „annak a napnak, amely tökéletes szombat és az örök üdvösség pihenése”.

[3] eledelül. A kezdetleges ideális korban (mint az eljövendő messiási korszakban is [Lásd Jesájá 11:7.]) az állatok nem voltak egymás zsákmányai.

[4] És megáldotta. Az áldás, melyben Ádám részesült (1:28.) megújíttatik, mert Noé és fiai egy új nemzedék fejei. Az isteni áldás megerősíti őket, hogy hozzáfoghassanak egy elpusztult világ újjáépítéséhez.

[5] Minden mozgó lény. A kifejezés itt tág értelemben magába foglal szárazföldi állatokat, halakat és szárnyasokat.

[6] amint a zöld füvet. 1:29-ben Isten a növényzetet az ember táplálékául rendelte, most engedélyt adott, hogy az ember az állatok húsát is élvezhesse.

[7] vérrel. Bibliai felfogás szerint a vér azonos az élettel (vö. 5Mózes 12:23.), „mert a vér a lélek”. Ez a gondolat egyenes következménye annak a ténynek, hogy amint a vér kifolyik a testből, az életerő gyengül és végre teljesen megszűnik. Az élet – bármilyen formában – a szentség egy elemét foglalja magában, miután Isten minden életnek a forrása. Ezért, noha engedély adatott az állathús evésére, egy korlátozás fennállott: az életnek teljesen el kellett távoznia a testből, mielőtt az ember a húst élvezi. Rási szerint ennek a korlátozásnak kettős természete van: először megtiltja az éver min hácháj-t, „egy darab levágását élő állatról” – primitív népek közt, pl. Abessziniában előforduló barbár szokás; és másodszor semmi esetre sem szabad vért enni, mert az az élet székhelye, forrása. Ez a kettős tilalom: a kegyetlenség eltiltása állatokkal szemben és a vér élvezete, a legtöbb zsidó vágatási (sechitá) szabálynak és a hús előkészítésének („kóserolás”) az alapja, amit a zsidók megtartottak ősidők óta.

[8] Minden. Ennek a résznek, amely a barmok elsőszülöttségével foglalkozik, a 14:22–29 után kellett volna következni, ahol a tizedről van szó. De az utolsó versek a szegény-tizedet említették meg, tehát a szegények dolgával foglalkozik ennek kapcsán az utána következő rész.

[9] Minden elsőszülöttet. Az elsőszülöttek feláldozásáról lásd 2Mózes 13:2.

[10] évről-évre. Az áldozást nem szabad elhalasztani egy éven túl. Ez nem ellenkezik azzal, amit 2Mózes 22:29. mond: „a nyolcadik napon szenteld nekem”, mert a Möchiltá ezt úgy magyarázza, hogy a nyolcadik naptól kezdve; vö. 3Mózes 22:27.

[11] házad népe. Szószerint: „házad” (Az IMIT régi fordítása).

[12] És ha hiba van rajta. Az elsőszülöttekről szóló törvénnyel foglalkozik 3Mózes 27:26. is; ott meg van tiltva az elsőszülöttet bármily más célra szolgáló áldozatul használni. Ugyanígy 4Mózes 18:17–18., ahol kijelenti, hogy az elsőszülöttek húsa a papot illeti. Ezek a szavak: „az Örökkévaló, a te Istened színe előtt fogyaszd el” arra a személyre vonatkoznak, aki jogosítva van azt megenni, azaz a pap, amint az elő van írva 4Mózes-ban. Minthogy 5Mózes Mózes öt könyve előző könyveinek folytatása, Mózes hallgatói nagyon jól tudták, hogy ki egye meg az elsőszülöttet, amint azt már előbb elrendelte (Hoffmann).

[13] Ha majd kitágítja. 3Mózes 17. fejezetében szó van arról, hogy a közönséges fogyasztásra szolgáló minden állatot a találkozás sátrának bejáratánál kell levágni. Ez az intézkedés csak ideiglenes volt, arra az időre vonatkozott, amíg az izraeliták a sivatagban éltek és az oltár közelében laktak. A Szentírás megadja ennek az intézkedésnek okát, t. i., hogy ne merülhessen fel a gyanú, hogy az állatot a szatíroknak szánt áldozatul vágták le. (Lásd 3Mózes 17:7.) Ezt az intézkedést egy másik váltja fel 5Mózes ebben a fejezetében. Izrael nagyobb területen helyezkedik el a honfoglalás után és nem lehet megkívánni minden izraelitától, hogy elmenjen a központi szentélybe Silóban vagy Jeruzsálemben, valahányszor húst akar enni.

[14] vágyik. Itt a ivá tő „piel” alakját használja a Szentírás. Luzzatto szerint ennek más értelme van mint a „hithpaél”-nak, ez utóbbi esetben arról van szó, hogy a vágyakozó maga éleszti a vágyát (4Mózes 11:4., 34.), míg az előbbi alak azt fejezi ki, hogy az illető szenvedőleges szerepet tölt be, akaratán kívül, az ösztöne által vezetve kívánja meg a dolgokat. Ebből a versből következtetik bölcseink (Szifré; Chulin 84a.), hogy az ember csak akkor egyen húst, ha nem tudja legyőzni lelkének vágyát utána (Hoffmann).

[15] úgy, amint parancsoltam néked. Ez nem vonatkozhat a 15. versre, mert ez esetben nem perfectumot, hanem jelen időt használna (vö. 11:8., 13., 22., 27–28.; 12:11. stb.). A hagyomány szerint a „megparancsoltam” a „levághatsz” igéhez tartozik. A Tórában azonban nem találunk előírást a „sechita” szabályaira vonatkozólag. Minden valószínűség szerint szóbeli hagyományt közölt Mózes erre nézve. Ez bizonyítaná tehát a Szóbeli Tan létezését már a mózesi korban (Hoffmann; lásd még Szifré; Chulin 28a.).

[16] a szarvast és az őzet. Ezek tiszta állatok voltak, de nem alkalmasak áldozatok céljára, mert nem házi állatok; 3Mózes 1:2.

[17] egyformán ehet belőle. A rituális szempontból tisztátalan egyén nem részesülhet az áldozati állat húsából, de résztvehet a nem-áldozati étkezésben.

[18] De. Ezt a törvényt említi 1Mózes 11:4. és előfordul 3Mózes 17:11., 14.; 19:26-ban. Az állatok levágásának módja és a hús besózása főleg azt célozza, hogy eltávolítsa a vért a húsból.

[19] óvakodjál. Szószerint: „légy erős” (Az IMIT régi fordítása); állj ellen a kísértésnek minden erőddel.

[20] a vér a lélek. Lásd 3Mózes 17:11., 14.

[21] ne edd a lelket a hússal. Ezt a rabbik úgy magyarázták, hogy nem szabad enni egy élő állat húsából vagy véréből; lásd 1Mózes 9:4. (Pszáchim 22b., Chulin 102a., Jeruzsálemi Talmud Názir 6:1.)

[22] Ne edd azt. A rabbik úgy magyarázták ezt és a következő, feleslegesnek látszó verset, hogy az a vér is tiltott, ami az állatban maradt, miután a vér kifolyása megszűnt (Kritot 4b.).

[23] öntsd ki a földre. Ellentétben az áldozati állat (vö. 27. vers) vagy egy szárnyas vagy vadászat alkalmából elejtett állat vérével; ezeknek a vérét be kellett fedni; 3Mózes 17:13.

[24] hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek. Ibn Ezrá azt állítja, hogy a vér élvezése demoralizáló hatással van az erkölcsre és a testi állapotra és ez káros hatással van a jövő nemzedékre.

[25] eszik bármiféle vért. A tilalom, amelyben bennfoglaltatik annak a húsnak az evése is, amely még véres, általános vonásokban már megvan. 3Mózes 3:17., 7:26.

A Tóra nem indokolja meg ezeket az ismételt, ünnepélyes parancsokat. Céljuk az lehet, hogy az ember erőszakos ösztöneit megszelídítsék azáltal, hogy távol tartják őt a vértől, és arra nevelik, hogy irtózzék minden vérontástól. Idővel az átlagos izraelitától teljesen megvonták azt a jogot, hogy egy állatot megöljön azért, hogy húsát megegye és egy erre a célra képesített testületre bízták, a „sochet”-ekre. Ezek a parancsolatok kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a zsidók humánus érzésű néppé váljanak. „Vegyük figyelembe azt a körülményt, hogy egy zsidó anya soha sem ölt meg csirkét sajátkezűleg, és akkor megértjük, miért ritkább az emberölés zsidók között, mint bármely más emberi közösségben” (A. Leroy Beaulieu).

A zsidó levágási mód (sechitá) a legnagyobb vérveszteséget idézi elő az állatnál; és a megmaradt vért kivonják a hús áztatása és sózása által.

A 15. versben előforduló növélá és tréfá terminusokra megjegyzendő, hogy a magától megdöglött (növélá), vagy a más állat által megölt állat (tréfá) húsa, szigorúan tilos. Ez utóbbi terminus (tréfá) oly állatok húsát is jelenti, amelyeket ugyan rituálisan levágtak, de sebet vagy szervi hibát találtak bennük, akár külsőleg, akár a levágott állat utólagos belső vizsgálata alkalmával. Olyan állatokat, amelyeket nem pontosan előírt sechitá törvényei szerint vágtak le, a növélá terminus technicusával jelölik. Az olyan állatok húsát, amelyet rabbinikus vizsgálati mód szerint nem találnak egészségesnek, nem szabad felhasználni táplálkozás céljaira.

[26] a testnek lelke. Az állat életereje a vérben volt. Noha lélek és vér nem teljesen azonosak, mégis a vér a lélek főhordozója. Súlyos vérveszteség következtében elsorvad az életerő; és ha a veszteség folytatódik, az életerő teljesen megszűnik. A vérnek tehát bizonyos szentsége van és ezért nem szabad tápszerül felhasználni, szent és szimbolikus célokra van fenntartva.

[27] elrendeltem nektek. Azaz, én arra szántam, hogy az oltáron legyen elhelyezve a te javadra (nektek). Ezek a szavak határozottan megcáfolják azt a feltevést, mintha az Istennek feláldozott állat élete megvesztegetést jelentene. A vér az oltáron a hívő lelki javát szolgálta, nem pedig Istennek szánt ajándék volt.

[28] a lélekben engesztelést szerez. A vérrel, amely a lelket tartalmazza (Kritot 22a.). A vérnek mint a lélek jelképének az engesztelés rítusaiban való használata kifejezésre juttatja a hívő lelkének teljes odaadását Isten iránt, és kifejezi azt a gondolatot, hogy ha az ember aláveti akaratát Istennek, ennek következménye az isteni kegyelem biztonsága.

[29] Azért mondom. Azaz, mivel a lélek a vérben lakozik, azért tilos az evése.

[30] vadászva elejt vadat. Ezt nem kell szószerint érteni. Természetesen a háznál nevelt szárnyasokra is vonatkozik (Chulin 84a.).

[31] födje be porral. Mivel a vér a lélek jelképe. tisztelettel kell vele bánni, mint ahogy a tetemet sem szabad temetetlenül hagyni. A porral való betakarás egyértékű a holttest eltemetésével. Hoffmann (uo. 14.) a kiszuj hádám-ban annak jelképét véli felismerni, hogy a vér tilalma vadnál és szárnyasnál is teljes mértékben fennáll. Áldozatra alkalmas állatnál ilyenféle jelképezésre nem volt szükség, mert a tény, hogy a vér feláldozásra kerül, eléggé indokolja az evésnek tilalmát; vö. 10. és 11. verset. Vö. még a 14. verset.

[32] vérével. „Megöltek egy állatot, vérét felfogták egy tálban vagy egy fazékban és ettek az állat húsából a vér körül ülve. Úgy képzelték, hogy majd jönni fognak a szellemek, hogy egyenek a vérből, (mert a vért a szellemek táplálékának tartották) és így barátságot köthetnek a szellemekkel” (Maimonidész). Bölcseink azonban ezt egyrészt szószerint vették és úgy értelmezték, hogy nem szabad enni az állatból mielőtt még kimúlt volna, másrészt erkölcsi parancsnak tekintették, amely szerint a törvényszék tagjai, akik ítélete alapján valakit kivégeznek, böjtölni kötelesek a kivégzés napján” (Szánhedrin 63a.).

[33] ne űzzetek varázslást. Vagy: „Ne jósoljatok kígyókból” (Deutsch). Az ókori Keleten, mind Egyiptomban, mind Kánaánban vagy Mezopotámiában, nagyon el volt terjedve a varázslás minden fajtája és súlyosan ránehezedett lelkületükre. Az izraelitákat felszabadították a babonák nyomása alól a Biblia itteni törvényei; vö. 4Mózes 23:23. (lásd még 1Mózes 44:5., 15-hez szóló magyarázatot).

[34] ne jósolgassatok. Vagy: „Ne jósoljatok… felhőkből” (Deutsch). Általános szokás volt a pogányoknál, hogy az időket és évszakokat figyelgették és némely napot „szerencsésnek”, másikat „szerencsétlennek” tartották. Vagy pedig a felhők járásából jósoltak.

[35] zsírját. Általánosságban 3:17-ben beszél erről. Itt részletezi a dolgokat.

[36] se ökörnek, se juhnak, se kecskének. A három áldozati állat; ezeknek a zsírját, amelyet chélev-nek neveznek, tilos megenni, kivéve a hússal szervesen összetartozó zsírt, mely nem esik tilalom alá. A tiszta állat többi zsírját sumán-nak nevezik és meg van engedve.

[37] Elhullott állatnak. Héberül: növélá, ezt a terminus technicust használják olyan állatra is, amelyet nem az előírás szerint vágtak le.

[38] sem madárét, sem baromét. Mivel itt csak ezt a két gyűjtőfogalmat említi, bölcseink azt a következtetést vonták le, hogy ez a tilalom nem vonatkozik a halakra. Ezért a rituális sózás kötelezettsége, amelynek az a célja, hogy eltávolítsa a vért, nem kötelező a halaknál (Kritot 20b.).

[39] vért eszik. Lásd a 17:10-hez szóló magyarázatot.

[40] Örök törvény. A Szifrá így magyarázza ezt a verset: „Örök törvény” – a zsír és vér evésének a tilalma nemcsak addig volt érvényes, amíg az izraeliták a sivatagban voltak, amidőn szabad húsélvezet (böszár táává) nem volt, csak áldozati hús (slámim); annak zsírját azonban elégették a frigysátor oltárán; hanem a szentély korában is, amikor szabad húsélvezet is meg volt engedve. Erre utal a kifejezés „nemzedéketeiken át”, a tilalom későbbi időkre is vonatkozik, amidőn már egyáltalán nem mutattak be áldozatokat. Erre vallanak a szavak „minden lakhelyeteken”; ez minden országra vonatkozik, még a Palesztinán kívüliekre is, ahol sohasem hoztak áldozatokat. (Lásd 17:10-hez.)

[41] És szent emberek. A szentség gondolatának kapcsolatát a tiltott étellel lásd 3Mózes 11:44-hez. Az előbbi törvények, miként a következők is, egyesszámban vannak; csak ez a vers van többesszámban. Moritz Lazarus, a kiváló zsidó filozófus felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy ha a Tórában a szentség eszméjéről vagy kötelességéről van szó, mindig többesszám van. (Pl. Szentek legyetek, 3Mózes 19:2.), mert halandó ember csak akkor válhatik szentté, ha másokkal együtt dolgozik a nagy Eszme diadaláért, mint a közösség, a társadalom, vagy a „királyság” tagja.

[42] szétmarcangolt húst. Héberül: tréfá; ezt a kifejezést eredetileg csak olyan állatra alkalmazták, amelyet vadállat marcangolt szét a vadonban, de ma minden olyan húst ezzel jelölnek, amely rituális szempontból nem felel meg és így nem használható táplálékul. A kásrut célja az élet megszentelése.

[43] az ebnek. A zsidó hagyomány szerint ez a parancs azt a gondolatot juttatja kifejezésre, hogy Isten egyetlen teremtmény jótetteit sem hagyja jutalmazás nélkül. A kutyák nem ugatták meg a zsidókat, midőn Egyiptomból kivonultak. Ez a jutalmuk (Möchiltá).

[44] vadtól széttépett. Ismétli itt, mint a papoknak szóló külön intelmet, az olyan állati húsok élvezetének tilalmát, amelyeket nem vágtak le a szabályoknak megfelelően, mert az ilyen állat érintése által okozott tisztátalanság alkalmatlanná tenné őket a szentélyi szolgálatra (Ibn Ezrá); lásd még Jechezkél 44:31.

[45] És akárki. Vö. 11:39-től.

[46] jövevény. Teljes prozelita, gér cedek (Szifrá); lásd 5Mózes 14:21.

[47] Fölkelt. Ez a rész szemlélteti Jákób lelki életének válságát. Beszámol találkozásáról egy Égi Lénnyel, nevének Izraelre változtatásáról, az Égi Lény áldásáról és jellemének ebből eredő átalakulásáról. Maimonidésznek az a véleménye, hogy ez az egész esemény „prófétai látomás”. Más, különböző korban élő bibliamagyarázók is szimbolikusan fogták fel ezt a viaskodást és ősatyánk belső küzdelme megnyilvánulásának tekintik. – Mert benne is – mint minden halandóban harcolnak az alacsony szenvedélyek a nemes érzésekkel. A halálosan csendes éjszakában feleségeit, gyermekeit és mindenét átküldte a folyón. Jákób egyedül maradt – Istennel. Ott a sötétségben, kiszolgáltatva az aggódó rettegésnek, Isten küldöttje birkózott vele, aki oly sokszor harcolt emberekkel és győzött energiájával, ellenálló képességével és magasabb értelmével. A próféta szavai szerint (lásd e hetiszakasz haftáráját) „Neki (Jákobnak) volt hatalma az angyal felett, és bírt vele, ő sírt és könyörgött hozzá”. Ez a könyörgés irgalomért, bűnbocsánatért és Isten védelméért meghallgatásra talált. Jákób, az eltaszított, Izrael lett. Isten fejedelme. Ősatyánknak ez a titokzatos küzdelme lett általános emberi allegóriája a harcnak és viaskodásnak egy-egy félelmetes válság előestéjén a kísértés magányában és homályában” (Stanley).

[48] Jábók. A Jordán mellékfolyója, feleúton a Holttenger és a Kineret-tó között.

[49] megérintette csípőjének forgócsontját. Általában ezt úgy értelmezik, hogy ez lett volna a támadó utolsó erőfeszítése Jákób legyőzésére.

[50] És az szólt. Az ellenség aggódó törekvése arra, hogy kiszabaduljon mielőtt „hajnalodik”, késztette ősatyánkat arra a gondolatra, hogy támadója természetfeletti lény. Ezért követel Jákób áldást a szabadonbocsátás jutalmául.

[51] Mi a neved? Szónoki kérdés, nem kíván feleletet, ez kitűnik a 17:5-ből. A nevek a Szentírásban nemcsak egyszerű jelzésre szolgálnak, hanem belső jelentőségük is van.

[52] Ne legyen többé a neved Jákób. Azaz: „fondorkodó”, aki megtévesztéssel győz ellenségei felett.

[53] Izrael. Ez a név nyilván a győzelem kifejezése: valószínűleg „Isten harcosa”. Utódai az izraeliták. Isten harcosai, akik az isteniért küzdenek, akik mennyei segítséggel Istenüknek aratnak győzelmet.

[54] küzdöttél. A LXX és Vulgata így fordítják: „Győztél Istennel szemben és győzni fogsz emberekkel szemben”.

[55] Istennel. Vö. Hoséá 12:4. Itt új példánk van arra, hogy „Isten” az „Isten angyala”, kifejezés helyett áll 16:7. és 31:11-ben.

[56] emberekkel. Lábánnal és Ézsauval.

[57] Miért kérdezed a nevemet? Mint Bírák 13:17-től az angyal nem akarja elárulni a nevét, mert valami misztikum van benne.

[58] Láttam Istent színről-színre. A Tárgum szerint: „Láttam Isten angyalait színről-színre”.

[59] megmenekült lelkem. Jákób angyalt, Isteni Lényt látott és életben maradt: vö. 2Mózes 33:20.

[60] sántított. A harc rajta hagyta nyomát, de Jákób győztesen került ki belőle, megváltva és a küzdelemben átalakulva. Ez volt mindig sorsa a népnek is, amely tőle kapta nevét.

[61] A szökőinat. Ezt, más vele összefüggő erekkel és inakkal együtt rítusunk szerint el kell távolítani a levágott állatból, mielőtt az állatnak ezt a részét megesszük. Ez az intézkedés Izrael részére állandó emlékeztetés az isteni gondviselésre, melynek megnyilvánulását ősatyánk történetében látjuk.

[62] és Áronhoz. A papok kötelessége volt, „hogy különbséget tegyenek a szent és a nem szent között, a tisztátalan és a tiszta között” (10:10.).

[63] Szóljatok Izrael fiaihoz. Ennek a fejezetnek a párhuzama 5Mózes 14. A két szöveg közti eltérésekről majd a megfelelő deuteronomiumi fejezet magyarázatánál beszélünk. A tiszta és tisztátalan állatok közti megkülönböztetés visszamegy a bibliai történet legősibb korszakaira; de a kritériumok, amelyek alapján különbséget tehetnek a különböző fajták között, csak itt válnak ismeretessé.

[64] a földön. A szárazföldön; ellentétben a 9. verssel, ahol a vízi-állatokat sorolja fel.

[65] ami hasadt patájú. Ahelyett, hogy felsorolná azokat az állatokat, amelyek ehetők, amint a Deuteronomiumban történik, itt csak az általános szabályt adja meg, amelyek segítségével az egyes állatfajtákat fel lehet ismerni. A „tiszta” állatnak három ismertetőjele kell, hogy legyen: a) a hasadt pata, b) a patáknak teljesen kettéhasítottaknak kell lenniük, c) kérődzőnek kell lennie. Valószínű, hogy azért emeli ki ezt a három jellegzetes tulajdonságot – hasadt pata, teljesen kettéhasadt pata, kérődzés –, mert ezáltal kirekeszti általánosságban a ragadozó és veszélyes természetű állatokat az emberi táplálék számára alkalmas állatok sorából.

[66] a tevét. A teve patájának a talpa párnázva van. Ennek következtében szilárdan megállhat a homokban. E párnázat következtében a pata nincs teljesen széthasítva.

[67] a hegyi nyulat. Ez az állat, – miként a házi nyúl is, – állandóan mozgatja az állkapcsát, mintha kérődznék.

[68] a sertést. A sertés elleni ellenszenv nemcsak Izraelben volt meg. Eredetileg bizonyára visszataszító külseje és piszkos életmódja miatt undorodtak tőle.

[69] dögüket. A tiszta állatnak teteme, amelyet szabályos módon levágtak, nem okozott tisztátalanságot.

[70] a vízben van. „Ezek a jellegzetességek, amelyeket a törvény kiemel a megengedett állatoknál, t. i. a hasadt pata, a teljesen kettéhasadt pata, a kérődzés, a halaknál a pikkely és az úszószárny, nem az okot mondják meg, hogy miért ehetők, ha ezek a tulajdonságok fennállnak, és miért vannak eltiltva, ha nincsenek meg; hanem csak ismertetőjelekül szolgálnak, hogy általuk megkülönböztessük a megengedett fajtákat a tiltott fajtáktól” (Maimo­nidész). Általában megtiltja a Tóra a különféle kagylók és rákok evését, amelyek különböző betegségeket okozhatnak, különösen forró égövi vidékeken.

[71] minden élő állat közül, mely a vízben van. Ez azokra a tengeri állatokra vonatkozik, amelyek nem tartoznak a halak közé, pl. a fókák és bálnák.

[72] undokság. Az előbbi paragrafusban a tiltott fajtákat „tisztátalan”-nak nevezi; azaz nemcsak hogy ehetetlenek, hanem dögük érintése is tisztátalanná tesz. A halakkal ez máskép van. Ezek „undokságok” és evésük tilos, de érintésük nem tesz tisztátalanná.

[73] Mindaz, aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vízben. Bölcseinknek az a felfogása, hogy minden halnak, amelyiknek vannak pikkelyei, vannak úszószárnyai. Vannak halak, melyeknek pikkelyei nem ismerhetők fel szabad szemmel, de bizonyos módon megállapíthatók, ezek a megengedettekhez tartoznak (Chulin 66b., Ávodá Zárá 39a.).

[74] A tiltott madarak mind a ragadozó madarak csoportjába tartoznak, továbbá azok közé, amelyek sötét romokban és mocsarakban élnek. De mivel a Tóra hozzáfűzi „faja szerint”, bölcseink felsoroltak különböző ismertető jeleket, amelyek által a tiszta madarat fel lehet ismerni (Chulin 59a., 61a.).

[75] utáljátok. Lásd a 10. vershez szóló magyarázatot.

[76] a sas. A héber „neser” szót általában sassal fordítják, de nagyon valószínű, hogy a „fakó keselyűről van szó. Ez a leghatalmasabb ragadozó madár, Deutsch: „aranysas”-nak fordítja; lásd 5Mózes 32:11-hez szóló magyarázatot.

[77] a keselyű. Deutsch: „fekete sas”.

[78] holló. Idetartozik a varjú és a vetési varjú.

[79] a struccmadár. Szószerint: „a jajgatás leánya”. Ez a madár úgy szerepel a Bibliában, mint romok között élő állat (Jesájá 13:21.), amely folyton jajgat (Michá 1:8.).

[80] a fecske. Más fordítás: „sólyom” (Deutsch). Eszerint a smj „rabolni” tővel lenne összefüggésben.

[81] a sirály. Deutsch szerint: „csüllő, így neveztetik soványságáról (sácháf)”.

[82] a kuvik. Említve van Zsoltárok 102:7-ben, hogy romokban lakik.

[83] a búvár. „Így neveztetik, mert magát nyílsebességgel veti a halra, midőn azt a magas szikláról, hol utána leselkedik, a vízben észreveszi” (Deutsch).

[84] a bagoly. Olyan madár, amely „a félhomályban tartózkodik”, romok lakója (Jesájá 34:11.). A nesef félhomály szóval lenne eszerint összefüggésben.

[85] a hattyú. Ugyanezzel a névvel egy négylábú szárazföldi mászó állatot is jelölnek a 30. versben.

[86] a pelikán. A Szentírásban olyan madárnak ismerik, amely visszavonultan él pusztaságokban (Zsoltárok 102:7.).

[87] a gólya. A héber szó talán azt jelenti, hogy „jámbor, szeretetteljes” fiókáihoz.

[88] a gém. Talán az ánáf „haragudni” tővel van összefüggésben. Deutsch magyarázata szerint „haragos természetű madár”.

[89] a banka. Deutsch: „összetett név duch (törni) és chifát (= kifá [szikla]); így neveztetik az erdei fajd, mely a sziklát kivájja, hogy abba fészkét rakja”.

[90] a denevér. Együtt említik a vakondokkal (Jesájá 2:20.). Olyan madár, amely miként a vakond, sötét helyekre húzódik.

[91] Minden szárnyas csúszó-mászó. Rovarok, melyek gyorsan szaporodnak, és az emberek számára csapást jelentenek.

[92] szökőszáraik. Hátsó, tagolt lábaik magasabbak többi lábaiknál. Ezek segítségével szökdécselnek.

[93] a sáskát. Az említett négy sáskafajta között mi már nem tudunk különbséget tenni. Ezért a későbbi zsidó vallási tekintélyek, tekintettel arra, hogy lehetetlen a tévedéseket elkerülni, minden sáskafajtát eltiltottak.

[94] amelynek négy lába van. Azaz, a hátsó tagolt lábakon kívül.

[95] Ezek által. A Szifrá (és Rási is) ezt a paragrafust bevezetésnek tekinti a 26. és köv. versekhez.

[96] tisztátalanokká lesztek. Azaz, alkalmatlanok a szentélyi szolgálatban való részvételre, vagy „szent” étel érintésére.

[97] estig. És akkor meg kellett fürdenie annak, aki tisztátalanná lett.

[98] viszi. Egyik helyről a másikra. A tisztátalanság a ruházatra is átterjed, azt is meg kell tisztítani.

[99] a tisztátalanok. Nem szabad ezeket megenni és dögük tisztátalanná tesz.

[100] a cickány. Ez és a három következő név fordítása bizonytalan, valószínűleg gyíkfajták.

[101] holtuk után. Amíg élnek, érintésük nem tesz tisztátalanná.

[102] faedény. Azoktól az állatoktól, amelyek szoros érintkezésbe kerülnek tisztátalan dolgokkal, és elhullásuk után élősdiek lepik el őket, tanácsos egészségi okokból is óvakodni.

[103] cserépedény. Ez bizonyítja, hogy a „tisztátalanság” fogalma bizonyos mértékben azonos a „ragályossággal”, és hogy a tisztátalanság különböző fokai megfelelnek a ragályossághoz való hajlamosság különböző fokainak. Máskülönben nem lenne értelme, hogy megkülönböztessék az érc- vagy zománcedényt a cserépedénytől. Ez utóbbit nem lehetett elég alaposan megtisztítani, össze kellett tehát törni és így használatra alkalmatlanná tenni.

[104] Minden étel. Ez azt jelenti: ha egy elhullott állat beleesik egy cserépedénybe, amelyben étel van, az étel csak abban az esetben lesz tisztátalan, ha előzőleg megnedvesedett; ez a megnedvesedés minden időre alkalmassá teszi az ételt a tisztátalanság befogadására (vö. 38.).

[105] a kemencét, a tűzhelyet. Ez utóbbi olyan tűzhelyet jelent, amely úgy volt kivájva, hogy két fazék részére volt benne hely. Erre utal a héber dualis. Ezt is, mint a kemencét, agyagból készítették: ezért le kellett ezeket dönteni, ha tisztátalanokká váltak.

[106] a forrás. Ez a vers arról a kivételes esetről beszél, amikor a hulla nem okoz tisztátalanságot. Ha beleesik egy forrás vagy egy kút vizébe, amelybe a víz természetes módon gyűlik össze (azaz, nem emberi vagy állati erő segítségével), akkor nem teszi az elhullott állat a vizet tisztátalanná. Csakis ilyen „természetes” vizet szabad használni rituális tisztításra. A legkisebb mennyiség egy rituális fürdőhöz (Mikva) 3 köbrőf, ami az emberi test teljes alámerülését lehetővé teszi! (Éruvin 4b.: ámá ál ámá börom sélos ámot).

[107] de aki érinti. Ámbár a vizet nem teszi tisztátalanná, de azt, aki megérinti a dögöt, még ha az a forrásban vagy a kútban fekszik is, tisztátalanná teszi.

[108] vetőmagra. Ezen kifejezésen értjük a magot, úgy ahogyan azt elvetik; a búzaszemet hüvelyében, éppúgy az árpaszemet és lencsét (Chulin 117b.).

[109] dögükből. A természetes halállal kimúlt, ill. nem előírásos módon levágott állat.

[110] elhull. Ha természetes halállal múlik ki, még a tiszta állat hullája is tisztátalanságot okoz. A hulla érintése tisztátalanná tesz, a hulla vivése a ruhák tisztítását is szükségessé teszi.

[111] aki eszik dögéből. Ezt 5Mózes 14:21. tiltja el.

[112] csúszó-mászó. Ez a vers folytatja az étkezési törvények felsorolását, amelyeket a tisztátalanságról szóló szabályok megszakítottak. Ennek a versnek a 23. vers után kellene következnie, ahol nagyobb, illetve szárnyas „csúszó-mászókkal” foglalkozott. Itt a kisebb „csúszó-mászókról” van szó, azaz férgekről és csigákról.

[113] hasán. A gáchon szó harmadik betűje nagyobb a rendesnél. Itt van ugyanis a Tóra közepe a betűk számát tekintve (Kidusin 30a.).

[114] négy lábon. Kígyószerű lények, melyeknek lábaik vannak, mint pl. a skorpió.

[115] mind a soklábúakat. Pl. pókok, hernyók, százlábúak.

[116] Ne tegyétek lelketeket undokká. Azzal, hogy esztek a tiltott dolgokból. Rabbinusaink kiterjesztették ezt a tilalmat minden olyan cselekedetre vagy magatartásra, ami utálatot idéz elő, mint pl. tisztátalan tányérból való evésre, vagy arra, ha piszok érinti az ételt (Mákot 16b., Sábát 90b.).

[117] szenteljétek tehát meg magatokat, hogy szentek legyetek. Más fordítás: „és tartsátok magatokat szentül, úgy szentek lesztek” (Deutsch). Vagy: „Törekedjetek szentségre és szentek lesztek”. A törekvés a szentség után önmagában is megszentel (Hermann Cohen).

A Tóra megparancsolja, hogy Izrael szent legyen. Ennek a parancsolatnak két oldala van: egy pozitív és egy negatív. A pozitív oldala törekvés Istenhez való hasonlatosságra; (imitatio Dei); lásd a 19:2-höz szóló magyarázatot. A negatív oldal eltávolodást jelent minden tisztátalan és undok dologtól. Mint ahogy semmi sem lehetett kapcsolatban Istennel, amin a legkisebb folt is volt, éppúgy az izraelitáknak arra kellett törekedniük, – már amennyire ez ember számára elérhető, – hogy maradjanak távol mindentől, ami fizikailag vagy szellemileg tisztátalan. Mindenhol, ahol férfiak vagy nők szent élet után törekednek, már maga a törekvés is magában hordja a teljesülés lehetőségét. Rabbi Pinchász ben Jáir mondta: „Óvatosság tisztálkodáshoz vezet; tisztálkodás tisztasághoz; tisztaság megszenteltséghez; megszenteltség alázatossághoz; alázatosság bűntől való félelemhez; a bűntől való félelem jámborsághoz (chászidut); jámborság a szent szellem (ruách hákodes) eléréséhez” (Szotá végén.)

Bölcseink, – akik rendszerint a vallás általános elveit lefordítják a mindennapi élet nyelvére, az étkezés előtti kézmosás előírását a vöhitkádistem-re alapítják („szenteljétek meg tehát magatokat”). (Bráchot 53b.).

[118] mert szent vagyok Én. „Ez az alapja annak a kötelességeteknek, hogy magatokat megszenteljétek és annak kezessége, hogy képesek vagytok életeteket megszentelni. Szentség az isteni létezésnek valódi lényege; és minthogy az Ő lehelletét belétek lehelte, részesévé tett benneteket az Ő Mennyei Természetének, és felruházott benneteket azzal a lehetőséggel, hogy a szentséget elérhessétek. „Mivel Én szent vagyok, legyetek ti szentek és azzá is válhattok” (Sámson Refáél Hirsch).

[119] aki fölhozott benneteket Egyiptom országából. Istennek köszönhetik az izraeliták szabadságukat; ezért joga van Istennek, hogy akaratát rájuk kényszerítse. A vers azt is jelenti, hogy Isten szabadította fel Izraelt a rabszolgaságból, hogy az Ő megszentelő szolgálatára vezesse őket.

[120] Ez. Ezekben a versekben ismét összefoglalja a fejezet tartalmát.

[121] zsengéjének. A bemutatás módját leírja 5Mózes 26.

[122] ne főzd. Ez a parancs még kétszer szerepel, 34:26-ban és 5Mózes 14:21-ben. Ezekre a szavakra alapították bölcseink azt a tilalmat, hogy nem szabad húst és tejet semmiféle formában és semmi módon együtt enni. Ez kétségtelenül régi hagyomány volt Izraelben. Onkelosz, aki rendszerint szigorúan a héber szöveghez ragaszkodik, így fordítja versünk végét: „ne egyetek húst tejjel”.

E törvény eredeti célja felől megoszlanak a vélemények. Némelyek szerint ez az intézkedés a bálványimádás és a babona ellen irányul (Maimonidész); mások szerint ez az emberiesség követelménye és arra szolgál, hogy a szív eldurvulásától megóvja az embert (Ábárbánel, Luzzatto). „Mi nem tudjuk milyen felháborító eset volt e tilalom oka, de nyilván ez a kifejezés bizonyos emlékeztetést jelentett Izrael számára, amely mindig figyelmeztette arra a gyengéd emberiességre, amely megkülönböztette őt a barbár nemzetektől” (Ewald). A hagyomány szerint azért szerepel háromszor a Tórában ez a tilalom, hogy eltiltsa: a hús és a tej együttes (1) evését, (2) főzését és (3) egyéb felhasználását.

[123] ne főzd a gödölyét. Lásd a 23:19. szóló magyarázatot.

[124] semmi dögöt. A hagyomány szerint a „semmi” (kol) szóból következik tréfá tilalma (Szifré).

[125] dögöt. Héberül: növélá. Ennek a héber szónak jelentése tulajdonképpen ez: „egy állat hullája, amelyet nem a sechitá előírásai szerint öltek meg” (Hoffmann). Tehát nemcsak az olyan állatra vonatkozik, amely természetes halállal múlt ki, hanem arra is, amelyet lelőttek.

[126] a jövevénynek. 3Mózes 17:15. szerint a növélá húsának evése egyaránt tisztátalanná teszi az izraelitát és a jövevényt. 3Mózes-ben a „jövevény” szó azt a nem-izraelitát jelenti, aki prozelita lett a szó teljes értelmében (gér cedek). Az itt szereplő „jövevény, aki kapuidban van” (gér sáár, vagy gér tosáv) olyan „jövevény” (idegen), aki Izrael vallási életén kívül marad, de aki magára vállalta, hogy megtartja a hét noachida-törvényt, amelyek kötelezők mindenkire, aki emberi társadalomban élni akar (Lásd Hertz Biblia. 2Mózes 132. old.).

[127] vagy add el. A Talmudban vita van arról, hogy vajon szószerint kell-e az itt mondottakat érteni és a „jövevénynek” csak ajándékozni („adni”) szabad, az idegennek azonban „eladni” kell, vagy pedig mindkét igére mindkét főnév vonatkozik (Pszáchim 21b.).

[128] Ne főzd meg. Lásd 2Mózes 23:19.

[129] És így szól. Isten szerencsétlenségük nagyságán keresztül fog hozzájuk szólni. Majd meggyőzi őket a tények logikája által, hogy az istenek, akikben bíztak, érdemtelenek voltak erre és így lehetségessé teszik az Ő számára, hogy érdekükben közbelépjen (Driver).

[130] Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az. Izrael értse meg a szenvedésekből, amelyek érték és abból amit a bálványok és imádóik teljes tehetetlenségéből tanult, hogy Izrael Istene az egyedüli hű Isten; és hogy csak egyedül az Övé a hatalom az élet és a halál fölött, Ő sebezhet meg és menthet meg halálos veszedelmektől.

[131] Ez a tannak törvénye. Ami 19. fej.-ben áll. Eleázár elmondja a törvény rendelkezéseit, hogy a jelen körülményekre alkalmazhassa.

[132] minden tárgyat, ami átmegy a tűzön. Különbség van azon tárgyak között, melyek kibírják a tűzben történő tisztítást és azok között, amelyek nem tűzállók. A Talmud e törvényeket úgy értelmezi, hogy minden háztartási tárgyat, amit étel készítésénél használtak és így közvetlenül a tűzön használtak, tűzzel kellett megtisztítani. A többieknél elég a vízben történő tisztítás (Ávodá Zárá 75b.).

[133] tisztító vízzel. Lásd 19:9.