1. Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.

2. Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?

3. Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.

4. Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!

5. Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.

6. Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;

7. igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.

8. Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.

9. Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.

10. Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.

11. Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.

12. Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.

13. Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.

14. Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.

15. Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.

16. Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.

17. Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.

18. Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.

19. Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.

20. Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.

21. Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.

22. Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.

23. Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.

24. Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kánaáninak.

25. Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.

26. Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.

27. Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.

28. Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.

29. Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.

30. Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.

31. Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!