1. Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,

2. hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.

3. Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;

4. de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.

5. Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei;

6. az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.

7. Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!

8. Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.

9. Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;

10. nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.

11. Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,

12. és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,

13. és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!

14. Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!

15. Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.

16. Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?

17. Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.

18. Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.

19. Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;

20. hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?

21. Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.

22. Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.

23. Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.