1. Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.

2. Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.

3. Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.

4. Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;

5. hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.

6. Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.

7. Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:

8. elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,

9. szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.

10. S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;

11. zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:

12. egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.

13. Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:

14. Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;

15. azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.

16. Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;

17. behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.

18. Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.

19. Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;

20. a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog hazajönni.

21. Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.

22. Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;

23. mígnem nyíl fúrja át máját, amint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.

24. Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:

25. ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;

26. mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.

27. Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz.