1. Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2.Vajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3. Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4. a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5. Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6. Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7. Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8. Amint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9. Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10. Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11. Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12. De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13. Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14. rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15. S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16. Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17. Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18. Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19. hát még kik agyagházakban laknak, akiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20. Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21. Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
