1. És folytatta Elíhú és mondta:
2. Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3. Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4. Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5. Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6. Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7. Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8. S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9. megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10. megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11. Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12. de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13. S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14. Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15. Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16. Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s ami rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17. De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18. Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19. Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20. Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21. Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22. Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23. Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24. Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25. mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26. Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27. Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28. melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29. Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30. Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31. mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32. Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33. Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
