1. Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2. a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3. Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4. Aknát tört távol a lakóktól; akik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5. A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6. Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7. Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8. nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9. A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10. A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11. Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12. De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13. Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14. A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15. Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16. nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17. nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18. a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19. nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20. A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21. El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22. Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23. Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24. Mert ő a föld széléig tekint, ami az egész ég alatt van, látja,
25. hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26. Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27. akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28. és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
