1. Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2. Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3. Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4. Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5. Akinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6. Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7. hanem az ember szenvedésre született, amint a villám fiai magasba repülnek.
8. Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9. Aki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10. Aki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11. hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12. Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, ami valódiság.
13. Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14. nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15. Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16. s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17. Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18. mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19. Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20. Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21. a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22. pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23. mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24. Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25. tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26. Erő teljében jutsz el sírhoz, amint fölmén az asztag a maga idején.
27. Íme, ez az, amit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
