Az imára adott válaszok
Ámen
A héber ámen szót a világ szinte valamennyi nyelve átvette és az egyik legismertebb szóvá vált. Ez az egyik legősibb szavunk, melynek eredetét a Tórában találjuk, ahol az egyetértés kifejezése. 5Mózes könyvében[1] olvashatjuk a leviták kijelentéseit, melyre a nép így felelt: „Ámen”.
Amikor kiejtjük az ámen szót, kinyilvánítjuk egyetértésünket az elhangzottakkal, és kifejezzük abbéli meggyőződésünket, hogy amit hallottunk, igaz. Elismerjük azonosulásunkat az imával vagy az áldással, mintha mi magunk mondtuk volna. Amikor az ámen áldást vagy könyörgő imát követően hangzik el, jelentése: „úgy legyen”.
A Talmud bölcsei[2] nagy jelentőséget tulajdonítottak e szónak. Chániná rabbi hangsúlyozta, hogy az ámen szót alkotó három betű az Él Melech Neemán (Isten Hűséges Király) szavakat jelképezi, és ilyeténképpen az ámen kimondása az Isteni Királyság fennhatóságának elismerése.
A háláchá úgy rendelkezik[3], hogy valahányszor azt halljuk, hogy valaki áldást mond, ámén-t kell mondanunk az áldás befejezése után.
Báruch hu, uváruch sömo
Az ámen nem az egyetlen felelet, amelyet a gyülekezet mond a zsidó imákban. A báruch hu, uváruch sömo („áldott legyen Ő s legyen áldott Neve”) egy másik lehetséges válasz. Ez a helyes felelet, amikor Isten nevét halljuk egy-egy áldás elején (Báruch átá Ádo-náj)[4].
Nem felelünk a báruch hu, uváruch sömo szavakkal ima közben mivel ez félbeszakítaná azt, csak az Ámidá ismétlésékor.
Az ámen kimondásának szabályai
Még az olyan egyszerű válasz esetében is, mint az ámen, figyelembe kell vennünk bizonyos szabályokat:
* Nem mondhatunk ámén-t arra az áldásra, amit magunk mondunk el. Ez alól egyetlen kivétel van: az étkezés utáni áldás harmadik áldása (birkát hámázon). Más imák, például a Kádis, a mi söbérách, az Él málé ráchámim és a hónapra mondott áldás esetében az, aki az imát elmondja gyakran mond ámén-t, nem válaszként, hanem azért, hogy felszólítsa az imát hallgatókat: vöimru ámen (és mondjátok rá: ámen).
* Ha olyan imát mondunk, amelyet nem lehet félbeszakítani, nem mondhatunk ámén-t.
* Ámén-t csak azután mondunk, hogy az áldást befejeztük. Az áldás utolsó szótagját nem nyelheti el a válasz[5].
* Napjaink rabbijai úgy rendelkeztek, hogy akkor is ámén-t kell mondanunk, ha az áldást élő televíziós adás vagy rádiós közvetítés során halljuk.
[1] 27:16–26.
[2] Sábát 119b.
[3] Orách Chájim 215:2., 124:6.
[4] Uo. 124:5.
[5] Uo. 8.
